Szoftvercégek szoftverjei és hardvere: balról jobbra. Az Arturia, mondanom sem kell szintén jócskán összement a tavalyi standméretekhez képest, a fő attrakció természetesen a Prophet-emuláció volt. Viszont csak egy demonstrátori állásba tették ki a cuccot, emberközelbe nem került (közprédára valamiért csak a Brasst tették) - persze ez bennünket nem gátolt meg abban, hogy odalopózzunk, és kipróbáljunk néhány hangot Prophet VS-üzemmódban. Csodálatos, azt kell mondani róla, tényleg. A papírprosi, amit róla készítettek, legalább olyan hi-tech, mint a tavalyiak a Minimoogról és a Modularról, sőt: részletes összehasonlító diagramokon mutatnak be néhány példaábrát, amelyeken pirossal az eredeti Prophet-szelfoszcilláció, sárgával pedig a szoftveré látható. Jó, persze, nem független vizsgálat, de majd azt is látni fogjuk a Sound On Soundban, nem félek. A presetek készítői közül most hiányzik Klaus Schulze (neki a Prophet nem volt olyan trademark hangszere sosem), sőt, a régiek közül Badarou látszik egyedül, de van nagyágyú bőven, például Geoff Downes, akinek "Video Killed the Radio Star" című számát még mindig játsszák - a rádiók is.
Középső képünkön a Native különálló gitáros standja látható, a laptopos ember éppen trash-hangzást tol a művész alá, jobbra pedig a Creamware B4000-je, ami ugyebár a Hammond-szoftver, hardverbe szerelve.
Itt pedig az elvétve már tavaly is látható hajlékony, összetekerhető klaviatúrák, amik a mi honi zsargonunk most már mindörökre biztosan csak kakaóbiztosként fog emlegetni, a minisztériumi szakemberek nyomán. Jártunkban-keltünkben számtalan helyen beléjük botlottunk, noha előnyei nem egészen szembeötlőek, hogy árnyalt kifejezéssel éljünk. vajon miképpen lehet eljátszani rajta közel hibátlanul egy bocibocitarkát?
Utolsó kommentek