A blog.hu éjszakai karbantartása miatt csak most tudunk jelentkezni, de ettől még senki nem maradt le semmiről: idén Frankfurt már nem bejentőhely többé, mindenki ellőtte a puskaporát a NAMM-on. Hír legfeljebb abból készülhet, hogy egyes beígért termékek szállítása megkezdődik. Elsőként lássuk a Behringer nálunk még nem szerepelt USB-s billentyűzetét, az UMA25S-t: a kivitel az Edirol nagyon lapos billentyűjét koppintja, ez is pont olyan vékony. Benne van az audióinterfész is, úgyhogy az a gyanúnk, hogy - a cég szokásos árazásából következően - lesz itt egy kis eladási mennyiség...
A Jazzmutant érintőképernyős kontrollere, a Lemur szép nagy standon szerepel, teljesen fekete környezetben, természetesen kipróbálható. Az érintés felbontása egész jó, de határozottan kell húzogatni rajta az ujjakat, hogy ne ugorjon el a vezérelt mennyiség.
Találkoztunk a nálunk múlt héten bemutatott összerakható-szétszedhető MIDI-kontrollerrel, a Mawzerrel is. Tényleg nagyon egyszerűen működik, és megtudtunk néhány részletet a technikai kialakításról is: minden fader- vagy gombmodul saját intelligenciával rendelkezik, saját maga mondja meg a rendszernek, hogy ő kiféle-miféle, és hányas kontroller szokott lenni egy adott pozícióban (négy helyzetet tud megjegyezni). Lesz még hozzá egy csomóféle újabb modul, érintőszalag, joystick, és még sok más terv forog a fejlesztők fejében. Az ára kicsit magas, egy kisebb készlet kb. 1500 euró.
A Korgnál játszottunk egy kicsit az új Mono/Poly szoftveren - végigzongorázva egy csomó preseten, azt el lehet mondani, hogy annyi új lehetőség van benne az eredeti hangszerhez képest, hogy a hangzása nem nagyon emlékeztt rá, annál inkább a mostani analóg szuperpluginekre, Blue-tól a Massive-ig, viszont olcsóbb náluk.
Az beugrott másnak is, hogy a Korg új, Oasysból redukált workstationje, az M3 éppen egy Radiasszal bővíthető, és el is férnek egymás mellett a keretben? Sőt, a 88 billentyűs verzió két Radiast tud fogadni... Az M3-nak már van ára, és igen érdekes: érzékelhetően bevitték a Triton Extreme előző alá.
Kezünk alá került a Roland szuperszintije, a V-Synth GT is. Elődjéhez képest nagyon más karakter, és egy régi Roland hagyományt szakít meg, legalábbis szubjektív megítélésünk szerint: a Roland szintihangzás vagy harminc éve már a lágyabb, finomabb hangprogramok míves megvalósítását jelentette, a GT viszont, úgy találjuk, ezeket hozza kicsit sematikusabban, ezzel szemben az agresszívabb, keményebb hangok egészen elképesztően jók, nem kis részben a sok kontrollálási lehetőség miatt is persze.
A Roland csendben kihozott egy billentyűt az alsó árkategóriába is, GW-7-esnek hívják, részleteket később...
A Waldorf Strombergje viszont még csak üveg alatt létezik, így a tapasztalatszerzés odébb van vele. A Blofeld nevű kis modul viszont már kipróbálható állapotban van, ez viszont nem nagyon hozott lázba senkit. A kép hátterében a Zarenbourg nevű elektromos zongora prototípusa, ami hol működött, hol meg nem.
Utolsó kommentek