Megtörtént a majdnem lehetetlen: egy eredetileg viszonylag szűk kör számára készült zenei szoftver, az Antares Auto-Tune-ja bekerült a 2009-es év 50 legmenőbb amerikai márkája közé. A hazai Superbrandshez hasonló ranglistát az Egyesült Államok egyik vezető reklámszaklapja, az Advertising Age készíti el évről évre, és a legfrissebb lista az Auto-Tune mellett olyan márkákat sorol, mint a Barnes & Noble, a Jameson whiskey, a HP Mini laptopjai, a Virgin America légitársaság, no és a Walmart Tescogazdaságos-jellegű Great Value sorozata.
Az 1997 óta létező szoftver 2009-es sikerét persze annak köszönheti, hogy kiszabadult a szakmai karanténból: keressünk rá a YouTube-on a szóra, és 35 ezer találatba ütközünk, melyeknek csak egy része zenei témájú - az amatőr (és vicces) felhasználói videók vannak többségben.
Pedig ennek a programnak az eredeti célok szerint minél nagyobb titokban kellett volna maradnia. Első számú feladata ugyanis az, hogy a stúdióban hamisan éneklő sztárok hibáit kijavítsa: megmutassa, hogy egy-egy kiénekelt hang mennyire hamis, és lehetőséget adjon a korrigálásra. Karrierje azonban egy mellékhatásának lett köszönhető. 1998-ban Cher zenei producere rájött, hogy ha a hosszú, kitartott énekhangok nagy részét kitörli, majd a megtartott apró, rövid részből reprodukáltatja a szoftverrel a teljes eredeti hosszt, azzal érdekes, addig nem ismert hangzást lehet elérni. Így készült a Believe című szám, amiből az újszerűségnek köszönhetően sok évig ható gigasláger született.
A dal sikere nem hozta magával az Auto-Tune elismertségét - sokan próbálták megfejteni a titkot, stúdiós szaklapok találgatták a rejtélyt, és meginterjúvolták a hangzásért felelős producert is, aki interjúiban részletesen elmagyarázott egy nagyon bonyolult, soklépéses módszert, amiben az Auto-Tune-t meg sem említette.
A következő híres Auto-Tune-felhasználásra 2005-ig kellett várni, a rapper T-Pain megjelenésével ismét nagy figyelem fordulte hangzás felé. (A szoftver - majd hardveres megfelelője - eközben persze szinte a teljes zenészszakma körében elterjedt, elsősorban javítási funkciói miatt.) T-Pain volt az első olyan előadó, aki gyakorlatilag minden számát erre az effektre építette fel, tulajdonképpen saját védjegyévé tette a hangzást.
T-Pain sikere, valamint az Auto-Tune olcsóbb változatának megjelenése nagyobb tömegek kezébe is elvitte a technikát (a warezverziók torrentes terjesztéséről most ne is beszéljünk), és megjelentek, majd elszaporodtak a weben a különböző Auto-Tune-os felhasználói anyagok, mint például ez itt:
A Google nyilvános adatai szerint is berobbant a márka, míg 2007-ig egy viszonylag alacsony keresési igény mutatkozott erre a kulcsszóra, ettől az évtől kezdve a következő két évben a rákeresések száma megtízszereződött.
Egy másik rapper, Jay-Z éppen az ellenkező irányból használta ki az Auto-Tune népszerűségét: Death of Auto-Tune című számában használata ellen foglalt állást.
Tavaly ősszel már iPhone-ra is megjelent a szoftver speciális változata néhány dollárért (ezt akkor mi is megírtuk), és elképesztő sikert aratott. Igazat kell adnunk az Ad Age zsűrijének, akik azzal érveltek a választás mellett: az Auto-Tune minden idők legkülönösebb terméke, amely széles körű ismertséget szerzett magának.
További értékes források:
Utolsó kommentek