Újabb előrelépés a midi.blog életében: mostantól teszteket is fogunk írni. Szép dolog ugyanis a friss nemzetközi hírözön, dehát az sem mindegy, hogy ezekből mit lehet kapni Budapest boltjaiban.

Elsőként egy viszonylag nem annyira ismert gyártó, az ESI két MIDI-kontroller billentyűzetét vettük át kipróbálási célból a Corg Bartók Béla úti boltjában, a kétoktávos KeyControl 25XT-t és a négyoktávos KeyControl 49XT-t. A két eszköz gyakorlatilag megegyezik egymással, csak a billentyűk számában térnek el, és persze az árban: bruttó 26 ezerért megy a kisebb, 34.600-ért a nagyobb.

A számítógéphez tervezett billentyűket általában abba az irányba tervezik, hogy minél könnyebbek és kisebbek legyenek - ehhez a célhoz választanak anyagot is (általában a minél könnyebb műanyagot), és kivitelt is, a Behringer és az Edirol például ugyebár teljes méretű, de lenyomásában félutas hangszert is gyárt. A cél nyilván az ezekben az esetekben, hogy a laptoptáskát minél kevésbé terhelje a cucc.

Az ESI viszont nem hordozhatónak szánja ezeket a hangszereket - vagy ha igen, akkor olyan zenekaroknak, amelynek dolgoznak roadok, kamionok és hasonló extrák. Ez a két eszköz ugyanis éppenhogy igencsak súlyos, és meglehetősen robusztus anyagokból (fémből készült ház!) van összerakva - masszív élményt nyújtanak közelről, és tényleg, nem kell velük hímes tojásként bánni.

Installálásuk rém egyszerű: csak be kell dugni az USB kábelt a gépbe, majd power on, és néhány másodpercen belül automatikusan, mindenfajta beavatkozás nélkül felismeri őket a Windows és a Mac OS X is. Azért nem jön szoftver nélkül egyik sem: egy Cubase LE lemezt minden vásárló megtalálhat magának a dobozban.

A hardverfunkciók számát a minimálisra korlátozta a fejlesztő, de azért minden szükséges dologból van rajta: kitartáspedált kezel, van egy rendes hajlítókerék, a modulációs kerék megoldása kicsit furcsa (a bal felső sarokban lévő poti az...), de megszokható, két oktávtoló gombbal lehet a hatósugarat növelgetni, és négy végtelen tekerőgombbal lehet tekergetni.

Programozni a dolgot a zenei billentyűkkel lehet: ha nyomva tartjuk a Shift feliratú gombot, megvoltozik a billentyűk jelentése, és Program Change-et, Bank Selectet lehet velük küldeni, vagy csatornát állítani, no és persze a tekerőgombokhoz kontrollerértékeket rendelni.

A billentyűzet minőségét átlagosra lehet értékelni: ebben a készülékkategóriában ennél van jobb is (neveket nem mondunk), és rosszabb is - amit a két ESI hoz, az egy tisztes, használható érintés. Az viszont újból kiemelendő, hogy ad egy szubjektív biztonságérzetet az a tény, hogy az eszközök láthatóan bírják a gyűrődést, és szó szerint a billentyűk közé lehet csapni, nem lesz tőle semmi bajuk.

Mi hiányzik akkor belőlük? Tulajdonképpen sok minden - hiszen ez az a terméktípus, amiben mostanában nagyon sok újítással találkoztunk -, de ha valaki egy alapkészüléket akar, akkor nagyjából valami hasonlóra gondol, mint amit a KeyControlok hoznak. Talán még egy hangerőpedál-fogadó jackdugó elfért volna, a minimalizmus ezzel nem tört volna meg, és esetleg még egy program inkrement/dekrement gombpár - dehát, persze, igaz, aki ilyen billentyűkkel bűvészkedik otthon, az úgyis a képernyőn vált hangprogramot, egeret nyomogatva.

Utoljára azért eláruljuk, hogy természetesen régi MIDI csatlakozó is van mindkét hangszeren, nemcsak USB, így számítógép nélkül is használhatók, mondjuk egy hangmodullal, vagy hardverszekvenszerrel - ezekben az esetekben viszont kell hozzájuk szerezni egy külső tápegységet is, mert azt nem adnak hozzájuk (számítógépes felhasználásban pedig az USB értelemszerűen táplálja őket).

Röviden összefoglalva: a két ESI billentyűzet a maguk kategóriájában szuperolcsónak mondhatók, ezzel szemben robusztusak, strapabírók. És azonnal megvásárolhatók, az utcáról beesve, ami szintén nem elhanyagolható előny.