Legújabb tesztdarabunk egy igazi nehézsúlyú (a szó legszorosabb, fizikai értelmében is) audióinterfész, az Avid Mbox Prója. FireWire csatolós,  és 24 bites, 192 kHz-es hangminőségét hat analóg bemenetre és hat analóg kimenetre (plusz két-két digitálisra) tudja produkálni. DSP zümmög benne, amivel különböző keverési feladatokat önállóan is meg tud oldani, háromszor két monitorhangszóró csatlakoztatható hozzá, így 5+1-es surroundkeverése sem gond, S/PDIF, MIDI és word clock mind természetes - ez a készülék úgy találódott ki, hogy a zeneipari és a filmes megoldások is megtalálhassák.

Négy mikrofon jelét képes fogadni - kettőt elöl, kettőt hátul -, mindet XLR csatlakozón, és ezeket a középen látható LED-kijelzőkön meg is jeleníti (fantomtápot tud, persze). Szintezésük egyszerű, mindegyik mellett jó minőségű, precíz potival vághatjuk-emelhetjük a szintet, és egy-egy inzertcsatlakozójuk is van, hogy kedvenc külső kompresszorunkról se kelljen lemondani. Két független fülest hajt meg a gép, mindkettő hangerejét külön állíthatjuk be. Recordingszempontból tehát közel mennyország, amit a készülék nyújt, és ehhez jön még a fizikai faktor - elnyűhetetlen, vastag fémház, masszív kezelőfelület, és elképesztő súly - ez nem a hordozható kategória. Be kell állítani a stúdió legjobb helyére, és otthagyni, örök időkre.

Sokáig nem lehet már takargatni a dolgot: ez a termék egy jó nagy részben bizony a Pro Toolsról szól - ha egyszer Avid, akkor nem is lehet másként. Igen, fut rajta a Pro Tools, és a doboz része a program LE verziója, amely egy közepesen levágott megoldása a világvezető DAW-szoftvernek: 24/96-os minőséget ad elő maximumban (ez bizony limitáció!), valamint 48 sztereó sávot, és hetven effekt-hangszerplugint. El lehet vele dolgozni egy fél életen át, de van egy még jobb hírünk: mintegy ötvenezer forintért a legfrissebb, teljes Pro Tools 9-re lehet upgrade-elni magunkat. Tekintve, hogy a dobozt bruttó 198 ezer forintért lehet megvenni, ez, úgy tűnik, mindenképp a legolcsóbb útja annak, hogy teljes Pro Tools rendszerhez jussunk, több kimenettel.

Persze nemcsak Pro Toolsból áll a világ, és aki bele se akar szagolni abba a világba, marad a Cubase-nél/Live-nál/Logicnál/satöbbinél, az is beválaszthatja magának ezt a darabot, hiszen természetesen ez is rendelkezik a szükséges driverekkel. Kicsit furcsa ugyan, hogy telepítésnél felrakja a teljes termékcsalád meghajtókészletét, így kicsit el kell gondolkoznunk, hogy utána az Mbox, az Mbox Mini vagy az Mbox Pro ASIO-ját választjuk ki, de ezen az egyszerű intelligenciateszten, úgy érzem, nem hiába kell átesnünk; tudni kell, hogy milyen terméket vettünk a boltban fél órával ezelőtt...

Ezen a képen látható az a kezelőfelület, amivel az Mbox Pro belsejéhez hozzá lehet férni. Igen, ez alapvetően egy keverőpult - persze sokkal több is annál, hiszen ha még beljebb megyünk, kattintgathatunk még néhány érdekeset: mélyvágó szűrőket a bemenetekre, pre- vagy post állásokat az egyes sendekre, hangminőség-beállítások, ASIO beállítások mind ezen keresztül érhetők el.

Az ábra egyébként nem az egyetlen lehetséges megoldást mutatja, négyféle keverőskinje van szoftverének, kettő horizontális elrendezésű, kettő pedig vertikális - kettő a képen látható, teljes megjelenítésű, kettő pedig egy erősen csökkentett nézetet ad. A valóság viszont még a képen láthatónál is bonyolultabb: az interfész ugyanis nem egy, hanem sok keverő, egyszerre - de egyszerre csak egy keverést mutat. A felső soron kattintgatva sorban előhozhatók a további keverések is, szám szerint hat darab - külön keverés hozható létre három sztereó kimenetre (surround, ugye), továbbá egy külön mix mehet a digitális kimenetre, és a két fejhallgató-kimenetre.

Mind a nyolc analóg bemenet, valamint a szoftverek irányából érkező nyolc kimenet is effektezhető a saját kis effektprocesszorával - ne gondoljunk nagy dologra, egy zengető/késleltető algoritmus van ráhúzva a DSP-jére, hogy a szabad gépidőt maximálisan kihasználhassuk, ha akarjuk.

Kinek mi a bonyolult - az eddig talán egyszerűnek hangzó szisztémát a keverő grafikusan is meg tudja jeleníteni; talán az egyszerűség kedvéért. Az ábra nekem elsőre, másodikra inkább bonyolítja, mint egyszerűsíti az átláthatósági helyzetet, de legyünk toleránsak, lehet, hogy valaki ezen igazodik el jobban. A lényeg egy kis töprengéssel azért kivehető rajta: a hat plusz két bemenet tisztán, nyersen elmegy a rögzítőszoftver felé, emellett pedig az interfész mixerébe, ahol megeffekteződhet, és szétoszolhat a kimenetek bármelyikére, bármilyen arányban. Ez rögtön egy válasz is: igen, a hardverrel effektezett jel nem rögzíthető.

A számítógéppel lejátszott nyolc hangcsatornának hasonló a sorsa: ők is elmehetnek szárazon a kimenetek felé, vagy áteshetnek a keverőfázison, ahol különböző arányokkal, és effektezve oszthatók a kimenetek felé.

Az elmélet tehát szép, és csak egyszer kell bevésni, utána előjön mindig. Egy hálás mellékfunkciót még ide kell visont állítani: fut egy egyszerű gitárhangoló is a DSP-jén, igény szerint elindítható, a keverő tetejéről.

Összefoglalva: a házi interfészek elitkategóriájának talán az egyik legizmosabb darabjával volt dolgunk az Mbox Pro esetében, aminek ugyebár ára is van (lásd fent). Sokévre tervezett beruházásnál ez még akkor is kifizetődhet, ha nem használjuk a Pro Tools-útvonalat, hanem maradunk a saját, bevált szekvenszerünknél, mivel ez az interfész szerintem biztosan elnyűhetetlen, természeti katasztrófákat és emberi ügyetlenségeket is játszva túlél. Ha pedig Pro Tools, akkor a drága rögtön olcsóvá válik, ha környezetével, a vele versenybe állítható megoldásokkal összehasonlítjuk.

Hivatalos weboldala itt van, idehaza rendelhető az Audiotechnológiánál.