Levél a távolból

midi.blog
Felelősség: Gerényi Gábornál
Észrevétel, üdvözlet, kritika, egyebek

Saját termék

fiii.jpg

Könyvek

Sík Zoltán - Gerényi Gábor: MIDI (1992)
(Alapozás és Protokoll)


Kruza Richárd - Banay Gábor:
A szintetizátor a zenei gyakorlatban (1985)

Tagek

112db (2) aas (3) aax (28) abbey road (3) ableton (41) access (2) acoustica (3) adobe (5) aiaiai (3) akai (38) akció (51) alesis (29) allen & heath (4) american audio (3) amidio (2) amvst (2) analizátor (5) analóg (161) analogue solutions (4) android (47) antares (11) apogee (9) apple (32) applied acoustic (2) applied acoustics (4) araldfx (2) arman bohn (2) arp (8) arturia (65) atomosynth (2) au (227) audiomidi (2) audiorealism (4) audiothing (7) audiowarrior (3) audio damage (13) avid (21) behringer (25) best service (2) big tick audio (2) bitwig (9) blue (2) boss (5) brainworx (2) buchla (2) cakewalk (24) camel (2) camel audio (3) casio (7) cat (2) celemony (6) clavia (14) cme (11) commodore (12) creamware (4) csináld magad (9) cycling74 (3) d16 (4) dave rossum (3) dave smith (25) db audioware (2) denon (3) devine machine (2) de la mancha (10) digidesign (24) discodsp (2) discovery sound (2) diy (19) dj (122) dj1800.com (2) dob (25) dobgép (150) doepfer (2) drawmer (2) dreadbox (2) dsk (3) dsp (5) duy (2) dyode (2) e-mu (3) eastwest (5) edgesounds (4) edirol (4) effekt (290) electro-harmonix (2) elektron (8) elektrostudio (2) elka (2) ems (2) ensoniq (2) eowave (5) esemény (146) esi (5) eventide (4) e mu (4) faderfox (4) fairlight (7) five12 (2) focusrite (15) future retro (3) fxpansion (6) garritan (3) gemini (3) generalmusic (2) genoqs (2) gforce (5) gibson (6) gitár (67) goldbaby (2) griffin (2) g sonique (2) hammond (2) hangminta (198) harrison (2) hercules (5) hg sounds (2) hobnox (6) hollow sun (4) hotelsinus (2) hypersynth (3) iconnectivity (4) ik multimedia (78) image line (25) index.hu (4) ingyenes (368) interfész (188) ion (4) ios (56) ipad (227) iphone (159) ipod (9) izotope (14) játék (29) jazzmutant (7) jomox (3) karmafx (2) kártya (2) kenton (5) keverő (39) kiegészítő (9) koblo (2) kong audio (3) kontroller (297) konverter (2) könyv (12) korg (98) kurzweil (4) kv331 (2) kv331 audio (3) kvr (2) lejátszó (3) lemezjátszó (9) lexicon (7) line 6 (5) linn (3) linplug (8) linux (33) lionstracs (3) livelab (2) livid (9) loomer (2) lsr audio (2) m-audio (19) mac (643) macbeth (2) mackie (10) magyar (140) makemusic (2) marantz (2) martinic (2) mawzer (2) mfb (6) microsoft (2) midikönyv (11) mikrofon (2) minta (3) mobil (395) modal electronics (3) modartt (3) monome (6) moog (63) motu (26) muse (2) muse research (6) musicrow (7) music computing (2) musikmesse (3) mutable instruments (5) mutools (2) művészet (20) m audio (16) native instruments (131) nektar (5) niko20 (2) nintendo (4) nomad factory (3) nord (3) novation (30) numark (15) nusofting (6) oberheim (6) ohm (2) ohm force (2) open labs (5) pc (845) peavey (3) percussa (3) pg music (3) pianoteq (16) pinknoise studio (9) pioneer (9) plogue (2) plp (6) plugin (637) powerfx (2) ppg (11) precisionsound (4) preset (2) presonus (7) program (5) propellerhead (32) prosoniq (3) puremagnetik (5) quikquak (6) reason (2) reasonbanks (11) reloop (2) remix (3) retronyms (2) rhythmic robot (3) rme (2) robot (3) rob papen (11) roger linn (7) rögzítő (57) roland (85) roli (2) rtas (198) samplemodeling (2) samplerbanks (2) sample logic (4) schaack audio (2) serato (3) serrano (2) sinevibes (2) slate digital (3) sm pro audio (3) softube (4) sonart (3) soniccouture (2) sonicprojects (2) sonic charge (4) sonic couture (3) sonivox (8) sonnox (2) sonoma (4) sony (24) soundcloud (4) soundscape (5) sound devices (2) spectrasonics (5) ssl (10) stanton (6) steinberg (58) streetly electronics (2) studiodevil (2) studio electronics (3) sugar bytes (5) synapse audio (8) synesthesia (2) syntheway (3) szekvenszer (242) szintetizátor (361) szoftszinti (641) szoftver (469) tal (3) tanager audioworks (2) tascam (21) tc electronic (16) teenage engineering (7) terratec (5) teszt (17) togu audio line (3) tone2 (10) tonebytes (2) toontrack (2) tubeohm (2) u-he (2) ueberschall (5) ugo (2) universal audio (11) uvi (6) vermona (4) verseny (12) vestax (9) videó (7) vienna instruments (2) vir2 (2) virsyn (8) vista (6) vokóder (25) voxengo (3) vrsonic (2) vst (613) waldorf (24) wallander instruments (3) waves (12) wave alchemy (4) way out ware (2) web (204) westgate studios (2) windows (17) workstation (5) wwaym (6) xils (4) yamaha (35) yellow tools (2) zero-g (2) zero g (4) zongora (4) zoom (10) #

Utolsó kommentek

Naptár

július 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Ákost látni és

Címkék: esemény magyar

2014-12-17 09:29:23

Kraftwerk? Depeche Mode? Jean-Michel Jarre? Tangerine Dream? Felejtsük el. Az év – vagy az évtized? – legnagyszabásúbb szintipop koncertjét magyar földön Ákos rendezte a múlt hét péntekén és szombatján az Arénában, húszezernél is több embert szórakoztatott elektronikus hangokkal a keményfejű, magát mindenen kívül állóként szemlélő popsztár. Hipershow, szuperkivitel, tökéletesség, magyar termék. 

akos1.jpg

Ákos hiába űz sportot már több mint húsz éve abból, hogy a végletekig megossza a közönséget és a kritikát: a dolog vége csak az lett, hogy nem sok gondolkodnivaló akad, ha az első számú magyar popcsillagot akarjuk megnevezni. Amúgy is tömegeket mozgató produkciója a popzene nyomorúságos éveiben is jelentősen növelni tudta elérését, és idén már kétszer tudta teljesen megtölteni a legnagyobb hazai fedett koncerthelyszínt.

Márpedig a koncertkérdés sosem volt vicctopik Ákos pályafutásának egyetlen pillanatában sem. A magyar földön jóval kifizetődőbb egyszálgitáros, vagy playback haknik helyett (figyelem, vannak olyan jók a dalai, hogy egyébként még ilyen kivitelben is megélnek) afféle őrült szenvedélye az üzletileg legkockázatosabb területre, a brutálköltségvetésű szuperkoncertek irányába tolta őt. Míg azonban egy világsztár százötven helyen bemutatott világturné-műsora a nagy anyagi befektetésre több száz százalék profitot hoz, ugyanez magyar verzióban azt jelenti, hogy telt háznál van mit enni a családnak, de ha az utolsó ötszáz jegyet nem veszik meg, akkor baj van.

Ez a - még egyszer mondjuk ki: üzletileg teljesen őrült - hozzáállás azonban egy komplett háttériparágat tud csúcsra járatni évente egyszer-kétszer (plusz Sziget, persze), ami önmagában egy jó nagy respektet kellene, hogy kiváltson még azokból is, akiket esetleg, hát, nem vonz Ákos előadói tevékenysége.

akos2.jpg

Mielőtt azonban ebbe belemennénk, el kell árulnom néhány összeférhetetlenségi tényezőt, melyek miatt ez az írás nem a semleges sarokból érkezik.

Például vissza kell tekernünk az mp3-as magnószalagot a nyolcvanas évek közepébe, ahol éppen a mellettem lévő házban készített borzalmas demófelvételeket egy Casio játékszintetizátoron Menczel Gábor Bonanza Banzai – bármit is jelentsen ez - fedőnevű úgynevezett együttesével. Bár Casio szintetizátorom nekem is volt, az egészről szerencsére semmilyen tudomásom nem lehetett - az iskolai körzethatár kettőnk háza között húzódott, így esélyünk sem volt, hogy megismerkedjünk. Lám! A Bürokrácia így tud belenyúlni az elektronikus zenei élet alakulásába.

Nem egészen tíz évvel később viszont nem kerülhettük el egymást. A Parlamenttől néhány lépésre nyitott üzletem - amely hosszú évekig a számítógépes zenélés egyik hazai találkozási pontja lett -, összehozott Hauber Zsolttal, a másik Bonanza-oszloppal, aki az utolsó két lemezüket már az én Kurzweil szintetizátoromon rakta össze – jobban is szóltak, mint az előzők :)

Ákos csak a zenekar felrobbanását követően jött be nálam a képbe. Lakása talán százötven méterre volt a boltunktól, és egyébként is hallott rólam - zenekari exei elmesélték neki, hogy hozzám jártak -, így egy szép napon, hóna alatt a Roland akkori legújabb, JV880-as szintetizátormoduljával egyeztetés nélkül, rajtaütésszerűen bekopogott az ajtómon.

A feladvány, amit vázolt, egyszerű volt: mostantól ő magányos harcos, és ő csinál mindent – még a zenét is, de őszintén szólva ilyesmivel még sose próbálkozott, ez a Roland élete első hangszere, mutassak meg rajta neki néhány egyszerű dolgot, hogyan kell egy ilyen eszközt hangra bírni.

A következő néhány évre tulajdonképpen elválaszthatatlanok lettünk, az akkor következő néhány Ákos-lemezen, a megelőző összes Bonanza-lemez CD-sítésében és a koncertek zenei összerakásában állandó volt a részvételem. Az együttdolgozás zavartalansága mellett pedig azt is felismertük, hogy milyen érdekes, hogy mennyire máshogy gondoljuk ugyanazt mindenféléről. Őrület, de egyszer még a szentestét is együtt töltöttük; bár a meghitt hangulathoz kettőnknek akkor még összesen egy gyerek – az én fiam – állt rendelkezésünkre (ma hat darab az összeg).

1999-2000 körül szép csendben elhagytam a zenei pályát az Index kedvéért, de ekkor már Ákos is minden szükségest tudott a digitális hangról, így jól boldogult nélkülem is.

akos4.jpg

Tehát 2014, Aréna, kétszeres telt ház.

Az Ákos-produkció már évekkel ezelőtt visszaváltott a Bonanza Banzai-típusú elektronikus zenélésre, színpadán újra megjelentek a szintetizátorhegyek és a kevésbé izzasztó, inkább elmélyültnek ható munkát végző zenészek. A popzene 2010 után eljutott oda, hogy nincsenek megatrendek, mindenki csinálhat, amit akar, egymás mellett létezik és létjogosult a világ valaha volt összes zenei stílusa, és ez értelemszerűen sokakat felszabadított – talán Ákost is, aki visszavezette a világát oda, ahonnan elindult, ami zeneileg anyanyelve volt.

Idei műsorának összeállítása azonban kétségtelenül élete legkockázatosabb vállalkozása volt, tulajdonképpen még hasonlatot sem lehet rá előhúzni – kábé húsz és félre húzott lapot, talán így lehet érzékeltetni. A produkció két évtizedes munkájából ugyanis szinte egyetlen gigasláger sem került be az eljátszandók közé, amit irdatlan, leírhatatlan kockázatnak, őrült, öngyilkos húzásnak gondolna laikustól szakmabeli öreg rókákig bárki. (El tudjuk képzelni, hogy a Stones nem játssza el a Satisfactiont? Dave Brubeck - isten nyugosztalja - a Take Five-ot?)

Ez az Ákos fickó azonban már húszévesen azt kiáltozta a színpadról, hogy nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet, és ezt a kamaszos attitűdöt azóta sem nőtte ki, most már itt a bizonyíték. Helló? Ilyenek voltunk? Indiántánc? Ölelj meg újra? Örvény? Sem ezek, sem sok más, elsővonalas, szétrádiózott dal sem szerepelt a múlt heti repertoárban. Stadionshow-kategóriában, ahol a vélt közönségigény maradéktalan kielégítése a producerek első, második és harmadik prioritása, ez maga a lehetetlenség.

Elég sokan látták Michael Jackson posztumusz, That's It című koncertfilmjét? Ahol Jackson angyali türelemmel és szelídséggel magyarázta el zenésztársainak, hogy a számokat hangról hangra pontosan ugyanúgy kell eljátszaniuk, ahogy a lemezen felvették - mert ezt várja el tőlük a közönség, és ha nem ezt kapják, idegesek lesznek? Na, hát ő egy másik művész. Volt.

akos5.jpg

Azt persze nem lehet mondani, hogy az előadott harminc dal mindegyike a teljes ismeretlenség szürke zónájából tört volna most elő; a Bonanza-időkből az 1984 és a Calypso, a jóval későbbi Ikon, a Keresem az utam, az Érintő, vagy a hülye politikai minibotrányt kavart Bosszú népe biztos nem ilyenek. Viszont minden máshogy szólt, mint eddig, a dalok teljesen dekonstruált, majd újra összerakott formában jöttek elő a zenészek billentyűs hangszereiből és dobjaiból – hengerlő lendületű, tökéletes hangzású elektronikus zenélés folyt a színpadon, a programozott részekkel szemben az élő elemek nagyobb hangsúlyával.

A Főnöktől megszoktuk, hogy nem éri be az énekperformansszal, és ez most különösen így volt. Hogy időnként gitárt ragad, az szinte természetes nála - a típust viszont ne figyeljük, a háttérben úgyis egy Roland virtuális gitáragy számolgatja ki a húrok rezgése alapján az optimális rockhangzást. Ákos pedig időnként tenyerének mozdulataival adhatott utasítást e számítógépnek, mivel érintés nélkül is vezérelhető számos funkciója.

A gitár mellett időnként rácsapott néhány odakészített elektronikus dobfelületre is, de az igazi extremitás Ákos-szinten az Ikon előadása, melyben a hirtelen mellette felbukkanó Roland Gaia szintin az éneklés mellett – akárcsak a Kraftwerk-alapító Ralf Hütter – három hangszínen három szólamot is billentyűzött a multiinstrumentalista.

A háttérben helyet kapó két billentyűs zenész, a produkcióból kiszakíthatatlan Lepés Gábor és a bonanzás Hauber Zsolt közül az utóbbinak a hangszerkészletén akad fenn a szakértő: a Roland legutolsó és legjobb digitális szintetizátora, a Jupiter-80 alatt a világ egyik első samplere, az amerikai Emulator terpeszkedett, és nem díszletként. A nyolcvanas évek elejének kultuszhangszere – amely korábban az Omega tulajdona volt, színpadon használták például az emlékezetes, 1982-es, Jancsó Miklós által rendezett szuperkoncerten is - néhány mocskos nyolcbites basszushangért vállalt felelősséget.

akos10.jpg

A műsor elmozdíthatatlan sarokpontja volt a harapós dobos, Bánfalvi Sándor szinte önfeláldozó játéka, aki a showban a Roland legerősebb elektronikus dobkészletét valószínűleg maradandó sérülésekkel látta el itt-ott. Sándor valóban egy komplett metálzenekar vehemenciájával esett neki az esti feladatnak, és a szintipop-mércéhez képest egészen váratlan soundkeménység az bizony egy jó nagy részt neki volt köszönhető.

Nameg a dobjait programozó gondos mérnöknek, aki nem más volt, mint maga Ákos. A produkció legapróbb részleteiért is szinte irracionális aggodalmat érző énekes a lemezeken használt szoftveres dobhangmintáit egyesével ültetgette be Sándor dobgépébe – és minden egyes számban más és más dobkészlet hangját hallhattuk, még csak ismétlés sem volt köztük.

akos9.jpg

A duplashow látványtechnikájáról kellene a legkevesebbet írnom, mivel az erről készült felhasználói képek már szombaton ellepték a Facebook-falakat és az Instát, plusz az Ákos.hu-t (köszönet az itt látható képekért is nekik!), de higgyük el, hogy ezek a fotók nagyon-nagyon keveset mondanak el a valódi élményről – az ugyanis egy 360 fokos, háromdimenziós, szinte végtelenül sűrű érzékelés volt.

A négyszáz darab intelligens robotlámpa helyileg nem a színpadra koncentrálódott – a csarnok mennyezetének teljes felületét, egészen a leghátsó sorokig beterítette az installáció, és tulajdonképpen bármikor bármerre nézett az ember, mindig, mindenhol történt valami. A lámpák mellett hat darab többszínű lézer dolgozott szünet nélkül a zene alatt, illetve egy óriási kivetítő és két segédkivetítő mellett még több, okosan elhelyezett ledképernyő nyomta az alkalomhoz készített animációkat.

Ennyi eszköz egyidejű működése könnyen vidámpark-effektust, vásári hatást is elérhetne, ennek azonban nyoma sem volt – a dolgok koordinálása kivételesen értő kezek (és agyak) közé került, így a történések által generált vizuális információáradat egyáltalán nem vált nyomasztóvá – de persze nem is írható le könnyű, nyáresti szórakozásként sem. Ez nem a Csillagfény diszkó volt, de talán nem is ez lehetett a cél.

akos7.jpg

Ákosról már többször lehetett úgy érezni, hogy ahova és ameddig eljutott, az magyar körülmények közt nem meghaladható – a nemzetközi piacon pedig ebben a kategóriában esélyünk sincs. A produkció üzletileg, művészileg is egy végtelenül kifeszített pályán haladt mindig – az efféle méretű showműsorokat rentábilisan tényleg csak akkor lehet megcsinálni, ha körbehurcolják őket a világban. Lady Gaga megengedheti magának, hogy a koncert két száma kedvéért összeszereljenek a színpadra egy komplett New York-i metrókocsit – a dolog a végén, százötven alkalom után extra-extra-extraprofitot fog úgyis eredményezni.

Siránkozni lehet azon, hogy ebből a művészeti bizniszből Magyarország kimaradt - ez lehet, hogy baj, lehet, hogy nem –, az viszont egészen elképesztő, hogy a tízmillióból mára egyetlen ember maradt, aki makacsul, elképesztő kockázatokat vállalva újra és újra megpróbálja előállítani azt a színvonalat, amelyet a világ más részein csak a győzelem biztos tudatában vállal el művészek és pénzeszsákok furcsa koalíciója.

A múlt héten megmozgatott kétszer tízezer fiatal és középkorú az erőfeszítést kétségtelen lelkesedéssel, lenyűgözve fogadta, és a nagyon szokatlan zenei programválasztékra sem hangzott el egyetlen panasz sem a büfé és a ruhatár előtti sorbanállók között.

Ákos produkciója éppúgy kereskedelmi, éppúgy piaci alapú, mint mondjuk a kereskedelmi televíziók – fogyasztói ráadásul lényegesen többet fizetnek érte, mint az ingyenesen sugárzott műsorokért. Ha egy bukta után nem jön be a néző legközelebb, a Művész éhen fog halni. A kockázat azonban nemhogy kezelve volt, hanem fényes győzelembe vezetett, igazolva az ő alapállítását, mely szerint nem kell okvetlenül szerencsétlen véglénynek, buta és kontrollálhatatlan ösztönöktől vezérelt páriának gondolni a saját fogyasztóinkat. És Ákos mostani két koncertjét, szögezzük le, láthatóan nem elsősorban egyetemi tanárok látogatták meg, így pedig tétele, ha lehet, még erősebb.

4 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://midi.blog.hu/api/trackback/id/tr696989261

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ákost látni és 2014.12.17. 10:00:02

Ákos hiába űz sportot már több mint húsz éve abból, hogy a végletekig megossza a közönséget és a kritikát: a dolog vége csak az lett, hogy nem sok gondolkodnivaló akad, ha az első számú magyar popcsillagot akarjuk megnevezni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sütemény1975 2014.12.17. 10:59:22

Nagyon jo cikk! Koszonjuk a rengeteg plusz szakmai erdekesseget, amit atlagnezokent en sem vettem eszre.

Csabicsucsu 2015.01.02. 10:22:21

Akkor most rentabilis vagy sem?

Kérdő101 2015.01.08. 08:12:33

Csipem mindegyiket,de azért az erős túlzás hogy jobb lennne bármelyiknél!!