A Synapse Audio, az Orion-platform gazdája most egy általános, VST/AU szabványú kis hangszert hozott ki, az EKS-9 lábdobszintit. Igen, ez a szoftver csak analóg lábdobhangot tud gyártani, de azt nagyon: beállítható, hogy a TR-808 vagy a TR-909 áramköreit szimulálja le, aztán belenyúlhatunk egy csomó mindenbe - olyan paraméterekbe is, amik az eredeti gépeken nem is voltak meg. Sőt, ahogy a képen látszik: még egy LFO-ja is van. 49 dollár lesz a rendes ára, de egy darabig még el lehet vinni 39-ért is, innen.

A vén Európából hardverszekvenszert és dobprogramozót csinált az Analogue Solutions. A Roland TR-ek programozási logikáján alapuló rendszert előadó doboz MIDI-re és hét triggerkimenetre dolgozik, szinkronizálható analóg szekvenszerekkel is, és 500 angol fontba  kerül, már rendelhető. Itt.

Ezt a kis egyoszcillátoros, nyolcbit-emuláló, szanaszét barmolható kis hangszert ingyen le lhet tölteni, szóval ne hezitáljunk. Az oszcillátor hangja igazi videógame, sokféle szűrője pedig egytől egyig a korszak karakterisztikáit másolják, tisztességesen. A neve: sg-modutron mini. Talán lesz belőle egy nagyobb is?

Egy igazi, kétportos, kábeles MIDI-interfészt hoz ki hamarosan az iConnectivity iPhone-hoz. Az iConnect MIDI két független bemenettel és kimenettel, USB-vel és alumínium dobozzal bír. A telefonhoz spéci kábellel csatlakozik. Hogy milyen szoftver fogja kezelni, az még kérdés. Még több infó a weblapjukon.

A filmes szakmának dolgozó zeneszerzők újabb multigigabájtos mintakészlettel szembesülhetnek február 28-án: az Eastwest ekkor hozza ki Hollywood Strings nevű vonósminta-csomagját. A két kiépítésben (Diamond, Gold) érkező termék 1700 és 1200 dollárba kerül majd, de megéri a pénzét - minden hangot öt különböző pozícióban elhelyezett mikrofonnal vették fel, és ezeket vegyíthetjük a kívánt mértékben. Minden hanghoz sokféle vibrátót, sokféle ujjfogást rögzítettek, legátóból is többféle technikája van, a felvétel folyamatát pedig Shawn Murphy vezette, aki Star Wars és Indiana Jones-filmeknek is volt hangmérnöke. A nagyobbik verzió 532 gigabájt méretű, így természetesen már nem DVD-n, hanem egy külön belső SATA-merevlemezen érkezik. Itt lehet még többet olvasni róla.

Efféle szerkezetet már jó rég nem gyártottak, a Metasonicnál (akik csöves szintikre specializálták magukat) viszont csak idő kérdése volt, mikor kanyarodnak erre: és most jött el a perc, amikor a D-1000 nevű dobgéppel előhozakodtak. Négy dobhangja van, és minden hanghoz egy nyolclépéses kis szekvenszer - a kapcsolókkal állítható, hogy az adott lépésnél megszólaljon-e a dob, vagy nem. MIDI nincs rajta, de van triggerbemenet mindegyik dobhoz, és még CV is, amivel hangolhatóak. Website meg itt van.

1939 nemcsak arról nevezetes, hogy kitört valami világháború, hanem arról is, hogy egy bizonyos Hammond úr piacra lépett egy olyan elektronikus hangszerrel, amit hangzása után bátran lehet szintetizátornak nevezni - és felépítése sem állt távol a később megalkotott hangszerkategóriától. A több mint ezer példányban eladott Novachord teljes polifóniával bírt - már akkor! -, ami azt jelentette, hogy kábelek kilométereit rejtette a hangszertest.

De miért írjuk mindezt? Azért, mert a Hollow Sun nevű mintagyártó cég most végre kihozott Novachord-hangokból egy viszonylag komplett mintakészletet Kontakt-formátumban, 160 dollárért. A 346-os sorozatszámú hangszert mintázták le, érdemes meghallgatni, és talán megvenni is.

A lo-fi divathullám újabb mérföldköveként megjelent az első igazi, korszerű digitális effektprocesszor, melynek bemeneti és kimeneti átalakítói is nyolcbitesek. Az Oto nevű cég Biscuit nevű berendezése a négy szokásosabb feladaton (waveshaper, pitch shifter, step filter, delay) kívül néhány elmebeteg dolgot is el tud végezni, például a minták bitjeinek az invertálását, vagy a mintavételi frekvencia lekonvertálását egészen 250 Hz-ig. MIDI van rajta, és ütésálló fémdoboza minden bajtól megóvja. Itt rendelhető, 529 euróért.

Két hasonló termékkel - az iPhone-nal és az iPod Touch-csal - alapított új hangszerplatformot az Apple, új szoftverek sokasága jelent meg pillanatokon belül hozzájuk - és a folyamat a tegnap bemutatott iPaddal még jobban begyorsulhat. A hardveres-szoftveres feltételek megegyeznek a telefonéval, a nagyobb méret viszont sokkal jobban elfogadottá teheti az új gépet a nagyközönség előtt. A nagy többség ugyanis a kétségtelenül attraktív alkalmazások ellenére kicsit obskurus tevékenységként szemlélte a parányi eszköz zeneszerszámként való alkalmazását. A készülék futtatja a teljes iPhone-hangszerkészletet, így ráadásul nem is üresen indul - hívja fel a figyelmet a Synthtopia.

A Cult of Mac szerint az iPad meg fogja változtatni a zenélés általánosan elfogadott formáit, és egy halom korábbi terméket - például a Korg Kaoss-sorozatát vagy a Monome-ot - szükségtelenné tehet.

A Create Digital Music viszont az árnyoldalra figyelmeztet: az iPad nem Mac, hanem egy nagyra nőtt mobiltelefon, a mobilok zártságával együtt. Nincsenek rajta szabványos csatlakozók, se USB, se kártya, és a rajta futó alkalmazások piacát ugyanúgy erősen kontrollálni fogja az Apple, mint a telefon esetében. Ha valakinek nem tetszik a pofája, lehúzhatja a rolót. Ráadásul a tárolóját sem láthatjuk meghajtóként, így itt is beragadunk az iTunes-csapdába: van egy nagy tárolóegység a zsebünkben, és nem dönthetjük el szabadon, milyen fájlokat rakunk rá.

Batta Barnabás szerkesztésében jelent meg nemrég a Médium - Hang - Esztétika, egy tanulmányok laza láncolatát tartalmazó kötet, amely a kétezres évek elektronikus zenéjét, valamint elektronikus zenereprodukálását tekinti át és helyezi történeti kontextusba, elsősorban esztétikai szempontból. A könyv honlapja itt van, ehelyütt meg is lehet, sőt: meg is KELL rendelni, azonnal, a blog minden olvasójának; számos hátrányos jellemzőjét, gyermekbetegségét ugyanis messze felülmúlják erényei.

A kisebb horderejű problémák a címmel és a borítóval kezdődnek - még csak nyelvfasizmusra sincs szükség ahhoz, hogy letámadjuk a címet, annak írásmódját és a médiumozást (ami ugye a latin műveltségűek, valamint a Farkasházy Tivadar által leterrorizáltak védekező reflexe az egyébként teljesen megfelelő média használata helyett). A grafika pedig, az emberi agy felé közelítő csatlakozóval az egyik legkifutottabb képi toposz, amit a témában el lehet képzelni - annyi újítással, hogy most az USB a trendi, és nem a MIDI, az Ethernet vagy az SCSI.

Pár hete csak, hogy beharangozták a Native Instruments és az Abbey Road együttműködését, és már itt is az első eredmény: a Kontakt-júzerek száz euró lefizetése ellenében két igazi, minőségi, akusztikus dobszetten dobolhatnak, a hangot pedig természetesen a legendás stúdióban az ottani eszközökkel, az ottani munkatársakkal rögzítették. Itt nézhető, rendelhető. Abbey Road - 60s Drums a címe.

Az ismert brit zenei szaklap, a Sound On Sound címét kölcsönözte el a Korg új mobilrögzítőjéhez - és nem is ok nélkül. A kis doboz ugyanis merőben új fejezetet nyit a hasonló eszközök történetében. Eddig ugye megmaradtunk a sztereó felvétel - sztereó lejátszás kézenfekvő körében, ebbe lépett bele néhány portastúdió-kinézetű darab négy vagy nyolc sávval. A Sound On Sound azonban számbeli korlátozás nélkül vesz fel egymás mellé sávokat, egyiket a másik után, akár egy komplett hangszerelési ötletet feldobhatunk vele néhány perc alatt. Az egymásra felvett sávok egyenként is kivehetők belőle, és számítógépbe áttöltve folytatható a keverés-rendezgetés. A minőség ugyan csak 16/44,1 felbontású (mp3, tömörítés nincs is benne), de erre a funkcióra ennyi bőségesen elegendő. Végtelen számú undo, loop-felvétel, valós idejű lassítás-gyorsítás, beépített ritmusok és száz darab effekt teszi a dolgot egészen használhatóvá. Itt lehet ámuldozni.

A Waves legendás L1 Ultramaximizere lassan 15 éve van már velünk. A pofonegyszerű, mégis hátborzongatóan jó mastering limitert nem nagyon van hangmérnök, aki ne próbálta volna ki. George Yohng most megépítette a nagyszerű eszköz klónját, a W1-et, és ingyenesen terjeszti, plugin formájában. Az eszköz felülete spártai, csak a három kezelőgomb látható rajta, a többit - például a szintkijelzőket - a hostprogramban kell figyelni. Mindenesetre, első próbálkozásainkkal kábé tényleg hasonló működést lehetett kivenni belőle, mint az L1-ből. Kérem, próbáljuk ki minél többen.

Az Overloud nevű társaság kirukkolt az első ingyenes erősítőszimulátor-szoftverrel, a Slegóval. Van benne reverb, delay, egy hangológép, 32 preset beállítás, amik között nyugodtan kapcsolgathatunk élesben is, mert a beállítások szép finoman átúsznak egymásba. Ide menjünk, mert innen vehetjük le. (Sajnos egyelőre csak standalone üzemmódban működik.)

A Behringer továbbra sem kíméli a konkurenciát, új termékeiket ismét brutalizált árakon vezeti be. A képen például egy kétoktávos, hagyományos PC-MIDI megoldást látunk, az UMX25-öt, amibe beépítették az audióinterfészt is, adnak hozzá 50 virtuális szoftszintit, Live Lite-ot, mindezért pedig kevesebb mint 100 eurót kérnek. Elképesztő. Négyoktávos kivitelben 120 eurót, ötoktávosan pedig 160 eurót kóstál.

USB-s audióinterfész került a Xenyx nevű, már létező keverősorozatba is. A brit EQ-s, csatornakompresszoros, tisztességes mikrofon-előfokkal bíró keverők digitális effektekkel is jönnek, és audióinterfészestül is 200 és 500 euró közé esik majd az áruk.

A gitár, ami nem gitár, csak majdnem: a Misa egy MIDI-kontroller, ami egészen fel tudja frissíteni egy zenekar színpadi munkáját. Attól pedig még kúlabb, hogy Linux fut benne - olvassunk, művelődjünk.

A Roland VR-700, másnéven VCombo egy fullos digitális orgona, teljes polifóniával (minden billentyűhöz jut egy oszcillátor), ezen kívül pedig még 128 hangnyi erő jut a zenekari hangokra, például a remek koncertzongorára a dobokra, és a fúvósokra. Ötféle erősítő modelljét tudja, USB-re tudja menteni a hangszíneit, és onnan kísérőzenét is le tud játszani. Sok mindent érdemes tudni még róla, kattintsunk.

Nyilvános bétába került az Image Line új dobszoftvere, a Drumatix. Tíz darab fiziai modellező dobegység lesz benne, nagyon valóságos hangzással, rengeteg artikulációs lehetőséggel. Nem lesz benne egy bitnyi hangminta sem, lesz viszont saját stepszekvenszere, és beépített effektjei. Izgalmas.

Újabb fantasztikus iPhone-hardver: ez itt a Fingerist, egy gitárformájú telefondokkoló, amivel a már meglévő gitárszoftverünkkel úgy léphetünk közönség elé, mintha. Elemről megy, akár két órát is kibír, van rendes hangkimenete gitárerősítők felé, és saját maga is megszólal, van benne egy kis hangszóró. Itt a weboldala.

A képen a State Zero, az ausztrál Mungo Enterprises új csodája. Moduláris szintinek nék ki,és az is: csakhogy nem analóg, hanem digitális, a patchkábeleken digitális vezérlőjelek száguldoznak a mintavétel sebességével. Nyolc hangig polifón, és mind a nyolc hangja ugyanazt csinálja: amit a frontpanelen összedugdosunk. A hangok természetesen menthetők, az összes beállítást, kábelpozíciót megjegyzi a gép, hogy a hangot képes legyen tökéletesen reprodukálni. Még egy monitort is adnak hozzá, amin spektrumanalizátorként és oszcilloszkópként is funkcionál. Négy oszcillátora, négy burkolója és négy szűrője van hangonként, plusz még több más modul. Az ára rettenetes, 12 ezer dollár, dehát ezért kapunk is valamit.

A kitűnő szűrőiről ismert FabFilter most a legalsó árkategóriában, a közel-ingyenes szoftverek között is indít egy versenyzőt. A FabFilter Micro mindössze 15 euróba kerülő effektplugin, az ő jellegzetes hangzásukkal, burkológörbefigyelővel, be- és kimenetvezérlővel. Még MIDI Learnt is tud. Itt kapható.

A Numark új, Serato ITCH-chel szállított, arra optimalizált DJ-kontrollere, az NS7FX tányérjai motorosak, a szoftver effektjeit kzvetlenül kezeli, a standrad MIDI-hez képest tízszer jobb felbontásban dolgozik, 24/44,1-es bites audióinterfész is van benne, és teljesen fémből készült. A tetején a laptop nem vizuális tréfa: van bizony ott egy beépített laptoptartója. Az ilyenért már tényleg érdemes elfelejteni az egeret. Weboldala itt, ára majd lesz, ha lesz.

A múlt hét vasárnapján a Guardian nagyinterjút közölt Brian Enóval, az ambient nagymesterével, a Talking Heads, a Coldplay és a U2 agyával, a popzene egyik legnagyobb élő alakjával. Az újság bevezetőjében azt állítja, hogy a Pitchfork listájára került száz legjobb hetvenes évekbeli album közül legalább huszonöthöz van köze így vagy úgy, köztük a legelsőhöz, David Bowie Low című albumához is, közreműködőként.

A hosszú és szokatlanul mély interjúban rengeteg mindenről szó esik - például a szintetizátorokhoz fűződő viszonyáról is, több körben -, a legmegdöbbentőbb állításokat azonban a legendás svéd projekt, az ABBA ügyében olvashatjuk. Eno kijelenti, hogy bár sokáig az járta, hogy a művészvilágban az effajta vonzalmat titkolni kellett, mostanra ez az idő elmúlt, és kockázat nélkül kijelentheti, hogy a kezdetektől nagy rajongója volt az ABBA munkásságának. A művész elárulja, hogy hónapokig próbálkozott a Fernando című szám alsó énekszólamával - annyira megdöbbentő az, amit a hölgy csinál a hangjával, hogy szinte lehetetlen utánozni.

Érdemes időt szánni, és elolvasni a teljes anyagot.

Magyar fejlesztésű iPhone-os DJ-programtól lesz hangos a világpiac néhány napon vagy héten belül: megjelent a DJ Player, egy kőkemény, ultrastabil alkalmazás, amely után majd még kevesebben akarnak lemezjátszóhoz nyúlni. A szoftver nem egy kétdeckes keverőprogram, tehát nem próbál meg svájcibicskaként kidobatni mindent a DJ-k pultjairól - feltéve a telefonra, egy darab lejátszó deck funkcióit hiperprofin átveszi, ha pedig két telefonnal bűvészkedünk egyszerre, akkor átkeverhetünk köztük egy külső keverővel vagy laptoppal. Elég viszont egy példányt venni belőle, egyszerre akár öt telefonon is jogszerűen használhatjuk a csodát. Mert ez a program, ha nem is maga a csoda, de valami hasonló. Wifin keresztül kezeli az iTunes-t, így a zeneutánpótlást elég egyszerű rátölteni, és ha már benn van a zene, azt ott nagyon precízen le lehet játszani, minimális latencyvel működő profi effektekkel, remek minőségű transzponálással, az érintőképernyő és az accelerometer kihasználásával. Iphone-os szinten nem olcsó, 25 dollárba kerül, de megéri, új korszakot nyit. Itt nézhető a weboldala.

Amikor azt hisszük, már mindent láttunk, még mindig jöhet egy új. A videón látható hangszer az Eigenharp, és ahogy játszanak rajta, az még 2010-ben is sci-finek hat. Nem teljesen új találmány, de most apropója van: a héten, a NAMM-on mutatkozott be Amerikában, és rögtön le is nyűgözött mindenkit; lehet, hogy annyira, mint annak idején a Theremin. A videón látszik, hogy sok mindent lehet csinálni vele - loopokat felvenni, visszajátszani, billentyűzni, komplett hangszereléseket csinálni, belefújni, szalaggal kontrollálni, pedált is kezel, és egy Mac kell neki a háttérben, hogy mindezeket a feladatokat rendesen ellássa. Saját hangszínei mellett (jön vele néhány hangszer, például modellezett vonósok, VA-szinti és egy hatgigás zongora) Soundfontokat is fel lehet rá tölteni. nem valami olcsó, pontosabban kegyetlenül sokba kerül, 3995 angol fontba, de akinek nem fér bele a büdzséjébe, nem kell kimaradnia a forradalomból: a kisebb, Pico jelű verzió 349 font csak, ezt is lehet fújni, de csak egy szalagja és 18 billentyűje van. Itt lehet gyönyörködni bennük, és lehet nyerni is egyet, a nagyobbikból (ha veszünk egy Picót).