Mi a helyes billentyűs testtartás; merre vannak a magas és merre a mély hangok - a magyarul nemrég megjelent Szintetizátoriskola kezdőknek, Steve Ashworth (ő egy londoni dzsesszmuzsikus) munkája valóban az alapoktól indít. A könyv célja, hogy tényleg, szó szerint a semmiből, mindenféle előzetes alapismeret nélkül gyártson olvasójából megbízható, átlagos popzenekarban elevickélni képes billentyűs játékost. A káprázatos nyomdatechnikával nyomott műtárgy viszonylag nem drága (boltban 4650 forint, a Bookline-nál viszont csak 3814-be kerül) - első része gyorsan átfut a kottázási alapfogalmakon, az alapakkordokon, a fordításokon, majd jönnek a skálák, és máris a hetes akkordoknál találjuk magunkat. Eztán már át is jutunk a klasszikus popzenei akkordmenetre - először a blues, majd bugivugi és rock and roll következik. Megtanuljuk, miként kell játszani basszustémát, vonóst, fúvóst és szőnyeget, majd egy kitérés jön a latin zene felé. Improvizáció, dzsessz és dzsesszimprovizáció, és kész is vagyunk - jön a függelék, az összes alapakkord jegyzékével (fényképekkel!), és a hangszerismertető. Egy-egy oldal jut minden nagy billentyűs hangszerklasszikusnak, a Mellotronnak, a Minimoognak, a Prophet 5-nek, a Wurlitzernek és sok más kedvencnek, a mostani hangszereket viszont nagyon szűken intézte el a szerző - nem bontotta ki a teljes igazság minden részletét, finoman szólva.