Az elektronikus zeneeszközök világa szemmel láthatóan eléggé lefagyott állapotban van, minden eddiginél kevesebb új hírrel szolgál a piac (és így mi is). A vezető szintiblogok is többségükben átkapcsoltak retróüzemmódra, és napokig csak hangszerlegendákról nyomnak anyagokat.

A kiváló Retro Thing (ez a blog nemcsak szintikről ír, van ott minden, a háztartási gépektől kezdve a könyvekig és filmekig) anyaga nyomán most például sok helyen Muzix81-visszaemlékezéseket tartanak. A nevezetes termékcsaládra emlékezve előtűnik az a kor - a nyolcvanas évek eleje -, amikor Magyarország egycsapásra az elektronikus zenélés világélmezőnyében találta magát.

Nálunk, akkoriban született meg ugyanis az az ötlet először, hogy otthoni használatra szánt olcsó számítógépeket vonjunk be a zenekészítés folyamatába. A gondolatot a progresszívrock-szerű zenét játszó Panta Rhei együttes központjának, a Szalay testvéreknek, Andrásnak és Sándornak köszönhetjük, ők civilben fizikusok volt, de - amint azt ezzel a projekttel bebizonyították - mérnökként is kiválóan helytálltak.

Az alap az európai piacot akkor éppen taroló angol Sinclair ZX81 nevű mikroszámítógépe volt. Ez a gépecske mindig képes volt csodálkozást kiváltani belőlem, ránézésre ugyanis egészen egyszerűen alig hihető el, hogy folyamatos működésre képes. Szalayék azonban elképesztő dolgokat hoztak ki belőle: Muzix81 Composernek nevezett dobozuk, és az ahhoz nagyrészt Basic nyelven írt szekvenszerprogramjuk kenterbe verte a világpiacon található összes zenemegjegyző dobozt - számítógépes szekvenszer-konkurencia pedig akkor még egyáltalán nem létezett.

A találmánynak nagy segítséget jelentett, hogy Kóbor János az Omegából - ő ekkor éppen a magyar kapitalizmus prototípusát építgette az Omega Gmk. nevű szervezettel (nyugati lemezszerződések, privát stúdió, privát hangosítás stb.) - segített megszervezni a készülék sorozatgyártását, és megjelenését a nagy nyugati lapokban, valamint a frankfurti hangszervásáron.

A Muzix81 első verziói még MIDI-t sem tudtak, hiszen akkor még nem volt kész a szabvány - CV/Gate jelekkel hajtották meg az analóg szintiket. Később, a MIDI megszületése után egy szoftveres módosítással a Gate be- és kimeneten teljes értékű MIDI-csatlakozást lehetett létesíteni. Szintén fontos fejlesztés volt, hogy a ZX81 utódjára, a sokkal stabilabb ZX Spectrumra is adaptálták a rendszert.

A Composer azonban csak a kezdet volt, hamarosan érkezett az igazi szenzáció, az Audio Processor (képeinken ezt az egységet láthatjuk, a saját megmaradt darabomat). Ez volt a világ első szoftveres samplere, ami sok tekintetben messze túlteljesítette a piacon akkor kapható modelleket. Emlékeztetőül: a világ vezető samplere ekkor a Fairlight workstationje volt, 200 ezer dollárért lehetett megkapni, és hatalmas árforradalomnak számított, hogy az E-mu kijött az első Emulatorral, 20 ezer dollárért. A Muzix81 Audio Processor összesen, számítógéppel együtt is csak néhány száz dollárba került - hangminősége pedig egyszerűen semmivel sem maradt el a nagyokétól, szolgáltatásokban viszont alaposan túlteljesítette őket. Hátrányként annyit lehetett felsorolni ellene, hogy monofón volt, és meg kellett küzdeni érte a ZX81 betegségeivel (Spectrumra ez a rendszer már nem készült el).

A márka sajnos az elsöprő fogadtatás ellenére sem tudta megvetni a piacon a lábát. Ennek több oka volt: az egyik, hogy a Sinclair-platform hamarosan zuhanórepülésbe kezdett, és a piacot letarolta a Commodore 64. Akkor még olyan hitvita volt a Spectrum-Commodore ellentét, mint ma a PC-Mac csata; ennek ellenére nem lehetett kétséges, hogy a C64 jobban megépített, stabilabb gép, fejlettebb lehetőségekkel. A zenepiacon is évekig egyeduralkodó tudott lenni, miután Karl Steinberg, a későbbi Cubase atyja lemásolta a Muzix81 komponenseit, és szekvenszerszoftverjével elképesztő sikert aratott.

A második ok, hogy a szocialista Magyarországon eleve kudarcra volt sajnos ítélve minden magánkezdeményezés - a Muzix81-et is csak több hónap késéssel tudták végül szállítani az alkotók, és ez az időszak elég volt arra, hogy a potenciális konkurencia felkészüljön.

Az alkotók közül András a pályán maradt: következő termékének, a világ leggyorsabb gitár-MIDI átalakítójának a sorsa még regényesebb lett, mint a Muzix81-sztori - de ez legalább happy enddel zárult, a dolgot Axon néven ma is forgalmazza a német Terratec. Számos fordulat után András pedig az Akainál kötött ki, és szoftveres plugin-effekteket tervezett sokáig.