Egyre több részlettel tudunk szolgálni a Loom koncertjével kapcsolatban, melyet szeptember 28-29-re szervezünk, az A38 hajóra. Az eseményt a Tangerine Dream áprilisi, MüPában tartott koncertjének napján jelentettük be - hiszen a zenekar volt tagjainak új projektjéről van szó, amely eddig összesen csak egyetlenegyszer lépett fel, tavaly ősszel.

Ez az egyetlen koncert most megjelent dupla CD-n is, Scored címmel, és legkésőbb a pesti koncerten, nálunk is megvásárolható lesz - de a koncertprogram addigra változni és bővülni fog. Ami biztos, hogy állandó marad, az a Tangerine Dream karrierjének talán legnagyobb szintislágere, az 1981-es Exit című albumról származó Choronzon, amit Magyarországon mindenki ismer, hiszen a Panoráma című tévéműsor ezzel a számmal indult harminc évig minden héten.

De kik is a loomisták, és mit akarnak?

A zenekar doyenje a hatvankét éves Johannes Schmoelling, akinek a fent említett zenedarab alapötletét köszönhetjük (a kész vázlatot a TD többi tagja is kiegészítette, hiszen minden számuk közösen készült akkoriban). Schmoelling 1980-ban került a zenekarba, amivel évekig tartó válságot tudott lezárni Edgar Froese csapata. Még egyetlen közös számot sem írtak, amikor felkérés érkezett a Kelet-Berlin hatalmasságaitól, hogy tartsanak koncertet az NDK fővárosában. Schmoelling aggódott, de a két régi tag egész életét addig improvizálással töltötte, így megnyugtatták őt: menni fog a dolog neki is. Ment is akkor, de az új tag hamarosan saját képére faragta a produkciót; elképesztő, mennyit tudott dolgozni, és nagyon erős zenei víziói voltak.

A TD számai munkája nyomán rövidebbek lettek, és sokkal közelebb kerültek a popzenei standardokhoz: a hangszerelés hagyományosabb lett (például állandó dobkíséret került a hangzásba az akkor újdonságnak számító digitális dobgépeknek köszönhetően), a harmóniavilág pedig rockosabbá, dzsesszesebbé vált. Első igazán grandiózus és újszerű közös munkájuk, az említett Exit című album stílusban radikálisan eklektikus - még diszkóritmust is felfedezünk rajta, különös, hűvös new age-kivitelben.

További sorlemezeiket - White Eagle, Logos, Hyperborea, Poland, Le Parc - a szakma akkor csalódással fogadja, az együttes rajongói viszont minden szavazáson ezt a néhány évet, Schmoelling korszakát tartják a csúcspontnak. Végül minden jóra fordult: a kilencvenes-kétezres évek nagy elektronikus sztárjai közül meglepően sokan szintén ezt a TD-korszakot jelölték meg zenei tájékozódásuk egyik meghatározó pontjának.

Arról nem is beszélve, hogy Hollywood is ebben az időszakban szokik rá az együttesre - az elektronikus produkció lényegesen olcsóbban lényegesen érdekesebb soundtrackeket produkál, mint a nagyzenekarok. A rengeteg kiváló mozizene közül talán Ridley Scott Legend című művéhez készítik a leghátborzongatóbb aláfestést.

A Johannes-féle TD az azóta leégett Budapest Sportcsarnok egyik első fellépője volt 1982-ben, telt házas koncertet adtak 11 ezer néző előtt - benne a Panoráma-főcímmel, ami akkor még nem volt akkora durranás a magyar közönség előtt. Nem úgy a koncert, amelyről hetekkel, hónapokkal később is szuperlatívuszokban áradozott a korabeli sajtó.

A Loom másik kulcstagja a TD alapítójának, Edgar Froesének egyetlen fia, Jerome Froese, aki 1990 és 2005 között volt a Tangerine Dream zenefelelőse. Ugyan nyilvánvaló protekcióval került a zenekarba, mégis újabb csúcsokat döntött a jelenléte: elkezdték Grammy-jelölésekkel szórni a zenekart, ami addig egyetlen egyszer sem sikerült. A díjat ugyan egyszer sem kapták meg, de amit elértek, az már így is világcsúcs, hiszen például 1992 és 1996 között minden évben jelölték lemezüket a Best New Age Album kategóriában. Ezeken kívül még ugyanebben az időben sikerült egy Best Rock Performance-t is majdnem elcsípni, Jimi Hendrix Purple Haze-ének szinti-elektromos dob-gitár előadásáért.

Jerome újabb zenei irányt kísérletezett ki apja projektjének - a kilencvenes évek korszerű elektronikus ritmusait és megoldásait csempészte a TD akkori zenéjébe, valamint nagy erőkkel remixelni kezdte a korábbi TD-klasszikusokat (Dream Mixes 1-5.), nem kis felháborodást kiváltva a rajongótábor konzervatívabb részében.

A szintén egy berlini koncerten, a közvetlenül a Fal leomlása után, 1990 januárjában tartott kelet-berlini koncerten debütáló Jerome nemcsak billentyűzik és producer, gitáron is otthon van; apjától nagyon különböző stílusban, óriási lendülettel és keménységgel játszik, őrül meg. Ő is járt már Pesten, 1997-ben a PeCsában adott közvetlen rokonával és néhány barátjukkal TD-koncertet, szintén teltház (csak egy kisebb teltház) előtt.

A Loom harmadik tagja Robert Waters (nem tévesztendő össze a Pink Floyd Roger Watersével), egy Jerome-korabeli berlini producer és zenemegoldó, aki a TD zenéjén nőtt fel, és nagyjából mindent tud az elektronikus hangszerekről és a zenéről, amit tudni érdemes.

A hajón a trió sokféle zenét fog játszani - Johannes és Jerome szólódarabjai mellett (melyekbe azért természetesen azért a többiek is becsatlakoznak) - a Tangerine Dream repertoárjából is elővesznek sok olyan számot, amelyek hozzájuk kapcsolódnak.

Sokat vitáznak arról, hogy ezt a fajta zenét állva vagy ülve érdemes hallgatni - kinek ez esik jobban, kinek meg az. Hogy mindenki megtalálja a neki kedvező verziót, ezért a Loom két koncertet ad: szeptember 28-án, pénteken egy mozgalmas, állóhelyes buli lesz, 29-én pedig maximum 200 fő részére egy nyugodtabb, ülőhelyes eseményt tartanak. Mindkét este lehet lemezeket vásárolni (a Loomon kívül a szólóalbumokat is), és lesz a koncert után dedikálás is. Aki pedig vacsorázni szeretne a hajó éttermében, annak kedvezményes csomagajánlatot kínálunk ebbe az irányba is.

A jegyek május 31-ig még jóval olcsóbbak, itt lehet elektronikusan előrendelni.