Most már biztos, hogy 2016-nak az elektronikus zeneiparban mérföldkőjellegű emléke lesz: két alaphangszerének visszatérését ünnepelte a szakma. Mostantól ismét lehet kapni a majdnem változatlan formában újragyártott Minimoogot, és a Roland is visszajött végre az eredeti Bassline-nal, TB-03 néven (bár ők ledigitalizálták az áramköröket, viszont tökéletesen).

A harmadik visszatérés talán nem ekkora horderejű, de nekünk annál fontosabb: mindeddig titkoltuk, hogy visszahoztuk a magyar komputerzenei mágus Szalay András legendás basszusgitár-szintetizátorát, a Deep Impactot Future Impact néven. A hallgatás oka, hogy a hangszerből egyszerűen lehetetlen eleget gyártani - olyan hiánycikké vált pillanatok alatt, hogy most, több mint fél évvel a megjelenés után is heteket kell várni rá.

Hogy mindez érthető legyen, először el kell mondanom, mi az a gitárszintetizátor, aztán pedig egy rövid technikai törióra következik. Végül a sztori, maga.

Húrokkal pánsípon játszani

A gitárszintetizátorokról már szinte mindenki hallott: olyan elektronikus hangszerek ezek, amelyeken nem fekete-fehér billentyűkkel lehet játszani, hanem saját gitárunk húrjainak rezgését figyeli, és annak megfelelően állítja elő más hangszerek szintetizált hangjait. A nyolcvanas évek közepének nagy vívmánya, Magyarországon először Al Di Meola első koncertjén, a Kisstadionban, 1985-ben döbbenhettünk meg rajta, hogyan jön a művész akusztikus gitárjából pánsíp hangja.

A basszusgitár-szintetizátor természetesen ugyanezt csinálja, csak basszusgitárt kell rákötni. A technikai feladat nagyjából hasonló, de a tényleges alkalmazás különbözik: a basszusgitáros szerepe teljesen más egy zenekarban.

Vissza a kilencvenesekbe

Most pedig jöjjön a történelemóra. A kilencvenes évek második felét írjuk, és Szalay András - aki sok más mellett arról híres, hogy az ő számítógépprogramja tudja a világon a leggyorsabban megfejteni egy megpengetett gitárhangról, hogy milyen zenei hangon szólal meg -, az akkor egyik legmenőbb japán hangszercégnek, az Akainak dolgozik.

A korszak legfontosabb elektronikus hangszere minden kétséget kizáróan a sampler volt, fel is épült rá egy komplett popzenei gigatrend, a hip hop - éppen az Akai MPC jelű samplersorozata volt ennek az alaphangszere. (A többi zenei stílusban pedig a japánok S jelű sorozata tarolt.) Ezekben az években nem volt sem házi, sem profi stúdió, ahol ne dolgozott volna legalább egy Akai sampler - a nyolcvanas évek második felében megszerzett kvázimonopóliumot már vagy tíz éve élvezték. A versenytársak messze lemaradva követték az évről évre irdatlan profitot bezsebelő japán csodavállalatot. 

Ebben a helyzetben persze minden cég új utakat is keres, így Szalay úr is kapott egy testhez álló megbízást: fejlesszen basszusgitárosoknak egy könnyű, kompakt kis szintetizátort, ami pont úgy néz ki, mint a gitárosok effektpedáljai, így nem ijednek meg tőle a rockerek sem.

A fejlesztés végigfutott, elkészült, és a Deep Impact névre keresztelt hangszerből elsőre nagy óvatosan négyezer darabot rendelt a gyártósorról a japán menedzsment.

A megrendelés és a négyezer darab termék megérkezése között azonban beütött egy kellemetlen esemény, amely feje tetejére állított minden tervet. Megjelent a piacon egy kicsike amerikai cég, amely Gigasampler néven olyan számítógépen futó, úgynevezett szoftversamplert kínált, amely az otthoni PC-t samplerré alakította át; nem is akármilyenné, a Gigasampler ugyanis kenterbe verte az Akai bármelyik hardveralapú - tehát külön eszközként megvásárolható, számítógép nélkül működő - samplerét.

A két megoldás között valóban drámai, korszakos különbség volt az amerikaiak javára, gyakorlatilag több száz, de inkább ezerszeresére bővítették a samplerek amúgy igen szűkös kapacitását. Az Akai így szinte egyik pillanatról a másikra elvesztette bevételeit, a Giga árnyékában egy-két konzervatívabb arcon kívül senkinek esze ágába nem jutott beruházni a múlt elavult technikájába.

Az elkészült basszusgitár-szintetizátorok tehát egy immár csődbe ment cég raktárába érkeztek, ahonnan a felszámolók fillérekért, talán úgy 20-50 dollárért küldték ki a hangszernagykereskedőkhöz darabját. A nagy reményekkel fejlesztett Deep Impact teljes sorozatát úgy vették át a kereskedők, hogy ne várjanak hozzá semmilyen fejlesztést, szervizt, semmit.

A négyezer darabos készlet így is jó gyorsan elporladt, és a hangszer emléke szépen kiköltözött a köztudatból, még mielőtt része lehetett volna. Nem jelentek meg róla tesztek, reklámok, nem volt beszédtéma, nem történt semmi izgalmas körülötte. Szalay András műhelyében az általa készített hangszerek tárlatában szép csendben meghúzódott egy darab, én is elmentem előtte jó párszor, és emlékszem, egyszer a kezembe is fogtam, megnézegettem a csodabogarat.

Az élet megy tovább, aztán visszaszól

Telt-múlt az idő, az Akai márkanevet hamarosan feltámasztotta egy befektetőcsoport, András viszont már más színekben pörgetett végig kismillió fejlesztést (újabb gitárszintetizátorokat is); majd jött a közös Made-In-Hungary ügyünk, a vezeték nélküli színpadi midirendszer, a midiBeam, ami egész szépen fogyott (több mint 50 országba adtunk el belőle több ezer darabot, egészen nagy világsztárok színpadi kellékévé váltunk vele). Persze, hogy sokat gondolkoztunk a továbblépésen, hogy mi lehetne a következő, még nagyobb dobás, de nem sejtettük, hogy ott van tőlünk pár centire, az orrunk előtt.

2015 tavaszán aztán váratlan dolog történt: András telefonhívást kapott egy japán zenészújság munkatársától, interjút kértek tőle, úgyis mint a legendás Deep Impact tervezőjétől. Az újságíró elöljáróban elmondta, hogy náluk Japánban komoly kultusza lett a basszusgitárosok körében, felhasználói klubok is alakultak rá, és kíváncsiak, hogy érzi magát most a zseniális magyar fejlesztő. Eléggé meglepett bennünket ez a hír, mert mindebből idehaza természetesen semmit sem érzékeltünk, de gyorsan utánanéztünk a neten, mi a helyzet. Meglepetés meglepetést követett.

Először az Ebay-re néztünk fel: két Deep Impactot is kínáltak eladásra, mindkettőt kétezer dollár fölötti induló áron. Szakmai oldalak, és persze fórumok, kommentek sokasága is foglalkozott vele szerte a világon, mindenféle nyelveken, dicsérgették brutálisan energikus megszólalását, gyors reagálását - szóval úgy tűnt, a négyezer darab többsége tényleg jó helyre került, és a mai napig használják őket. A Matrixsynth azt írta róla, ez a hangszer a Muse-os Chris Wolstenholme csodafegyvere, a tömör Muse-hangzás alapvető alkotóeleme. És a Muse-on kívül is tényleg egy halom más zenekar eszköztárában is ott figyelt.

Vissza kell hozni

Egyértelműnek tűnt, hogy ezt a dolgot meg kell próbálni újra. Az eltelt majd húsz év alatt sokat fejlődött a technika, ma már nagyon könnyű az akkor technikailag éppen hogy megvalósuló Deep Impactnál (amelynek annó az utolsó bájtig betelt a programtárolója a hangszer funkcióit megvalósító szoftverrel) sokkal jobban szóló, többet tudó eszközt csinálni. Mindemellett persze fontos szempont volt, hogy a régi, legendás hangzást maradéktalanul képes legyen visszahozni az új eszköz is. A régi, védett nevet természetesen nem akartuk alkalmazni az új hangszerre, de úgy döntöttünk, utalunk rá: Future Impact lett belőle.

A japán kollega nyomán hamarosan egy új, szuperlelkes Deep Impact-felhasználót ismerhettünk meg, Simont Svájcból, akivel megosztottuk a hírt, miszerint dolgozunk a legenda újrakiadásán. Simon erre külön fórumtopikot nyitott a legnagyobb amerikai basszusgitáros szakoldalon, a TalkBassen, ahol hamar felszökött az érdeklődés, és hetek alatt több százan kezdtek érdeklődni, hogy is lesz ez, mi várható. Ezzel egészen spontán, tervezetlen módon kezdetét vette egy elég izgalmas folyamat, amiből hamarosan talán még rendszer is lehet: az új készülék fejlesztését szinte a közösséggel együtt végeztük, a fórumos ötletek és visszajelzések alapján. Sőt: még az árazást is közösen alakítottuk ki a leendő felhasználókkal, együtt találtuk meg azt a szintet, ami megfelelő megtérülést hoz nekünk, nekik pedig még kényelmesen kifizethető. (399 euró bruttóban)

Kisebb problémát okozott, hogy egy konkurens gyártó feljelentett bennünket a fórum moderátorainál kereskedelmi és marketingtevékenység miatt; rögtön le is tiltották egy időre hozzáférésünket. Mikor azonban beavattam a főmoderátort az ügy részleteibe, hogy itt most egy közösségi fejlesztés folyik, amit ráadásul nem is mi indítottunk el, visszaadta a jogainkat, és megkért, hogy ha elkészül a termék, egy darabot tegyünk félre neki is, vevőnk lesz.

Száz vevő az első éjszaka

2015 karácsonyára ígértük az első darabokat, és nagyon úgy tűnt, tartani is tudjuk ezt a határidőt, elkészül addig az első száz darab termék (ennél nagyobb sorozatra ekkor nem is mertünk gondolni, és szerencsére ma már nagyon rugalmasak a gyárak, simán meg lehet ilyen kis tételt is rendelni tőlük). Erre alapozva tizenvalahanyadikán, egy hideg vasárnap este üzembe helyeztem az időközben elkészült weboldalon a Megrendelés gombot, és elmentem aludni.

Másnap reggel, ébredés után persze az első utam a géphez vezetett, nyilván őrült kíváncsi voltam az éjszaka eredményére. Az első üzenet, amivel találkoztam, a PayPaltól jött: ideiglenesen letiltották a számlánkat, mert gyanúsan sok pénz érkezett rá mindössze néhány óra alatt, és mindenféle adatszolgáltatásra köteleztek, hogy igazoljam, nem vagyunk csalók.

A megrendelők listája elég hosszúnak tűnt az emailfiókomban, így gyorsan átírattam egy Excelbe, amiből kiderült, hogy néhány darab kivételével a teljes százas készletünk elfogyott az első éjszaka. Mindeközben folyamatosan érkeztek a további igények, időnként mindössze néhány perces szünetet tartva, így másnap, amikor már jó sokkal átléptük a százas határt, és inkább a 200-hoz jártunk közelebb, lelőttem a megrendelési lehetőséget.

A nem várt vásárlótömeg nem várt logisztikai nehézséget okozott természetesen - a karácsony előtti napokban már egyetlen szállítócég sem akart ilyen tömegű szállítást elvállalni, így vevőink zöme sajnos csak a két ünnep között juthatott hozzá a várva várt ajándékhoz.

De még ennél is nagyobb gondot okozott a gyártás folytatásának megszervezése. Új hangszerünk, a Future Impact szintén gitárpedál formájú lett, anyaga pedig alumínium, ami hihetetlen könnyűvé - így jól hordozhatóvá - és elképesztően masszívvá, ütésállóvá tette őt. Mivel sorozatgyártó öntőszerszámmal óvatosságból nem készültünk - az egy nagyobb egyszeri beruházást igényel, és ha bukunk, utána már semmi másra nem használható -, így egyedileg, úgynevezett homoköntéssel készültek a darabok egy Pest környéki zseniális szakember műhelyében. Ez azonban sajnos egy lassú technológia, így emiatt nem lehet hipp-hopp újabb száz vagy többszáz darabot leakasztani belőle.

Természetesen a végső megoldás a nagy tételek sorozatgyártására is alkalmas szerszám beszerzése lett, de ennek legyártása is három hónapig tartott, addig ki kellett húzni a kézi megoldással.

Szövetségesek

Ha már nagyobb sorozatokat gyártunk, akkor azt el is kell tudnunk adni, és hangszereket akkor lehet jól eladni, ha neves művészek játszanak rajta. A Deep Impactről megtudtuk, hogy a Muse erősen használja, így logikusnak tűnt, hogy megkeressük őket, érdekli-e a basszusos Christ az újabb hasonló termék. Andrásnak és nekem is van valamelyes nemzetközi popzenei kapcsolatrendszerünk, így megpróbáltunk egy-két vonalat, hogy felvegyük a kontaktust velük - ezen az úton azonban semmi nem jött össze hetek hosszú próbálkozásai után sem.

Már épp kezdtünk letenni a dologról, amikor az úgynevezett Fortuna istenasszony mellénk állt, és egy email landolt az inboxomban - feladó a Muse. A gitárokért felelős technikus írt, hogy kipróbálnák régebbi termékünket, a midiBeamet, az énekes-gitáros Matthew Bellamynak kéne egy számhoz, ahol a gitárja midiüzeneteket is küld. Persze, hogy rájuk beszéltük a Future Impactot is, nem nagyon kellett erőlködni. Augusztusi Sziget-fellépésükön már az első számban észrevettük egyik jellegzetes hangzásunkat, ahol a Future Impact a basszusgitár hangját összekeveri egy oktávval magasabb, torzítóval effektezett hanggal (igen, mellesleg effektezni is tud, nemcsak szintihangokat szintetizálni).

De még ennél is könnyebb dolgunk volt Bootsy Collinsszal, Amerika legnagyobb élő basszuslegendájával, aki tulajdonképpen minden sztárral dolgozott már: negyvenegynéhány évvel ezelőtt például James Brown mellett nyomta a Sex Machine-ben, ma pedig Snoop Doggal tolnak közös dalokat, amikor épp nem a Colbert-showban pörög George Clintonnal.

Bootsy magától jelentkezett be, hogy dolgozni szeretne velünk, és mindent megtesz ezért a csodálatos hangszerért, így ő lett azon a kontinensen értelemszerűen az első számú nagykövetünk. A nyári Prince-emlékkoncerten a Művész majd összes volt basszgitárosának eladta a cuccot.

Egy másik alkalommal egy váratlan email Paul Turnertől, a Jamiroquai basszerosától érkezett azzal, hogy nála is ott vagyunk már. Három darab Deep Impactja mellé egy a Future-re is benevezett. 

Itt tartunk most

Még messze az év vége - a karácsonyi szezon valószínűleg még jobban felpörgeti az eladásokat -, de a megrendelt Future Impact példányok száma már most az ezerhez közelít. Folyamatosan jelen vagyunk számos hangszerüzletben a világ sok pontján - japán, izraeli és természetesen az egyesült államokbeli partnereink különösen aktívak ebben. Reklámra még egyetlen fillért sem költöttünk - a Facebooknál vagy a Google-nél sem -, és tesztre is csak egyetlen újságnak adtunk ki példányt, a világ legnagyobb popzenészmagazinja, a londoni Sound On Sound készíthetett több oldalas tesztet.

Először persze visszafogott, csendes óvatosságunk a korlátozott gyártáskapacitásnak volt köszönhető, később aztán kiderült, hogy a hype azzal is erősödik, ha kimondottan visszafogjuk. A termék magáért beszél és magát adja el, kategóriájának toronymagas legjobbja.

És az is kiderült, amit sejthettünk, hogy a netes közösségi jelenlétnél jelenleg nincs erősebb marketingeszköz egy ilyen, viszonylag szűkebb közönségre célzott termék esetében. Komoly presztízs nagy felületet kapni a világ legnagyobb papíralapú zenészújságában, de ha leteszek a Synthtopia nevű szintiblogban egy kommentet, tízszer annyi érdeklődőt hoz. A TalkBass fóruma pedig még mindig hiperaktív, és naponta ontja számunkra az újabb és újabb megrendelőket.

Itt a legvégén pedig, akit érdekel, jelenleg is egyetlen és hivatalos, házi körülmények közt készült demóvideónkon meghallgathatjuk, hogy szól a Future Impact.