A MIDI fizikai mivoltában nem más, mint egy pár kábel, amely a szintetizátorokat és a kiegészítő egységeket összeköti egymással. A legegyszerűbb esetben két szintetizátort kötnek össze vele, bonyolultabb felállásokban pedig egész csoport hangkeltő és vezérlőszerkentyű összekötésére is használhatjuk.
Mostanában bonyolultabb, de mégis, egyben sokkal egyszerűbb is az élet. MIDI-üzenetek ma már nemcsak MIDI-kábeleken utazhatnak készüléktől készülékig, hanem számítógépes USB-kábeleken keresztül is, aztán vannak olyan megoldások is, ahol kábelre nincs is szükség, a levegőben, rádióhullámokon juttatjuk a MIDI-jeleket célpontjuk felé, és bizony még egyetlen számítógépen belül két különböző program is kommunikálhat egymással MIDI-nyelven - utóbbi esetben szoftveres illesztőfelületek adják-veszik a MIDI-üzeneteket (szerencsére erről nekünk nem sokat kell tudnunk).
Azt, hogy egy szintetizátor MIDI-s, azaz alkalmas MIDI-üzenetek adására vagy vételére, legegyszerűbben onnan dönthetjük el, hogy megnézzük a hátulját. Ha látunk rajta két vagy három darab ötpólusú DIN csatlakozóaljzatot, akkor minden valószínűség szerint az adott szinti rendelkezik MIDI be- és kimenettel.Miért van egy szintin több MIDI-csatlakozó? Az egyik csatlakozó a kimenő MIDI-üzenetek továbbítására szolgál (MIDI OUT), egy másik pedig a bejövő MIDI-üzenetek fogadására (MIDI IN). A kimenő üzenetek azok, amelyeket az adott szinti küld ki más MIDI-s egységnek (például egy másik szintinek vagy hangmodulnak), általában akkor, amikor vezérlésre használjuk. Ilyenkor a szinti a mesterbillentyűzet funkcióját tölti be. Ugyanez fordítva, a bejövő üzenetekre úgy vonatkozik: ilyenkor a szintit vezérli egy másik egység, ekkor a szinti agyát, azaz hangmodulját használjuk, vagyis kívülről vezéreljük.
A legtöbb szintin van egy harmadik fajta MIDI-csatlakozó is, a MIDI THRU, ennek az a funkciója, hogy a beérkezett MIDI-üzeneteket továbbküldje egy harmadik egység felé, mindenféle változtatás nélkül. Ennek a csatlakozónak akkor van jelentősége, ha kettőnél több szintit fűzünk fel egy MIDI-láncra, egymás után.
Rögtön felvetődik az a kérdés, hogy ha több szintit kötünk össze MIDI-vel, akkor a mesterbillentyűzeten (vagy a vezérlőnek kinevezett, a lánc legelején lévő szintetizátoron) leütött hang mindegyik vezérelt szintin meg fog szólalni? Mi értelme így az egésznek? E helyzet megoldását szolgálják a MIDI-szabványban a csatornák. A csatornák tizenhatan vannak, és hasonlatosak a tévécsatornákhoz, mégpedig annyiban, hogy csak látszólagosan léteznek. Arra valók, hogy egyetlen MIDI-kábelen keresztül több szintit is meg tudjunk külön-külön "címezni". A címzés abból áll, hogy mindegyik sorba kötött szintin valamilyen menüparancson keresztül megadjuk, hogy mondjuk a 7-es MIDI csatornán érkező üzeneteket tekinse úgy, hogy azok neki szólnak, a többit pedig engedje el a füle mellett, azaz ne hajtsa végre, viszont engedje át a MIDI THRU csatlakozón keresztül a többi egység felé. Szintink tehát szorgosan figyeli és elemzi a beérkező üzeneteket, és ha olyat talál köztük, amely a fentiek szerint neki szól (vagyis az ő csatornaszáma van belekódolva), akkor azt feldolgozza - például megszólaltat egy egyvonalas C-t az üzenetben megadott hangerősséggel. Egy másik szintinek ugyanezen a kábelen szinte ugyanabban a pillanatban (ez nem teljesen igaz, vigyázzunk - a MIDI-üzenetek szépen libasorban tudnak csak közlekedni, viszont nagyon gyorsak...) szóló üzenet ugyanakkor esetleg azt mondja, hogy jó volna egy kicsit modulálni a hangokat, egy harmadiknak pedig azt, hogy oké, most már abba lehet hagyni a kétvonalas C lejátszását. Tehát mindenféle üzenetek keveredhetnek ugyanazon a zsinóron, és minden szinti okosan kiválogatja belőle a neki szólókat. Azokat az üzeneteket, amiket pedig egy szinti úgy talál, hogy nem kell végrehajtani, azt is továbbengedi a többieknek THRU csatlakozóján, hátha lesz valaki, aki hasznosítani tudja majd.
Az előbb leírtakból az is következik, hogy egyszerre, egy időben összesen maximum tizenhatféle hangszert (vagy más eszközt) lehet megcímezni egy kábelen.
Nézzük tehát, hogy is lehet összekötni a MIDI-s eszközöket egymással! A MIDI-csatlakozások (MIDI IN/OUT/THRU) úgy vannak kitalálva, hogy láncot lehessen alkotni az egyes MIDI-eszközökből. Ezen a ponton már érdemes elvonatkoztatni attól, hogy egy-egy MIDI-s eszköz éppen szintetizátor, vagy dobgép, vagy hangmodul - elég, ha ezeket az eszközöket úgy fogjuk fel, mint az úgynevezett fekete dobozokat, annyi csak a közös jellemzőjük, hogy van rajtuk bemeneti (MIDI IN), kimeneti (MIDI OUT) és átmenő (MIDI THRU) csatlakozó. Az egyszerűség kedvéért tekintsük azt az esetet, amikor mindegyik csatlakozóból eszközönként csak egy van. Ekkor láncba kapcsolhatjuk az egységeket, úgy, hogy az első egység (ez lesz a vezérlő) kimenetét (MIDI OUT) rákötjük a következő egység bemenetére (MIDI IN), majd ennek az egységnek az átmenő csatlakozóját (MIDI THRU) rákötjük az utána következő bemenetére (MIDI IN), és így tovább.
Nézzük meg ennek az összekötésnek a működését! Amikor a vezérlőeszköz valamilyen MIDI-üzenetet küld ki, az nyilvánvalóan az összes további MIDI-s egység bemenetén megjelenik, hála az átmenő (MIDI THRU) csatlakozónak. A vezérlő MIDI-eszköztől folyamatosan jövő jeleket minden vevő külön-külön értelmezi, illetve megnézi, hogy neki szól-e egy-egy parancs. Ha nem, akkor nem csinál semmit. Ha igen, akkor értelmezi és végrehajtja a parancsot. Az előbbi egyszerű példa alapján úgy tűnhet, hogy egy egység csak egy meghatározott MIDI-csatornára lehet "hangolva", és egy csatornán pedig csak egy egység szólalhat meg. Ez nincs mindig így, a legtöbb hangszer már elég régóta nyolc-tizenhat MIDI-csatornát kezel egyszerre, úgy, hogy minden csatornára külön hangprogramot lehet beállítani (erről már volt szó, ez a multitimbralitás), mintha csak több hangszer lenne egy dobozban.
A szintiket többnyire olyan üzemmódba is be lehet állítani, hogy válogatás nélkül minden csatorna jelét vegyék, és ugyanúgy szóljanak minden csatornán. Ez az OMNI üzemmód, használatának akkor van értelme, ha csak egy hangszer veszi az üzeneteket, és nem akarunk a csatornaszámmal bajlódni.
Megtehetjük azt is, hogy ugyanarra a MIDI-csatornára állítunk több agyat, szintit, miegymást, ilyenkor uniszónóban játszhatunk több hangszeren, azaz egyszerre több hangszer fogja dalolni a dallamot, amit MIDI-üzenetek formájában beléjük juttatunk.
Nézzünk most egy másik összekötési módszert. Az előzőnek ugyanis van egy nagy hátránya, ami elektronikai eredetű. Arról van szó, hogy a MIDI-jel az ötödik-hatodik eszköznél már eléggé eltorzulhat ahhoz, hogy az innen következő eszközök félreértelmezzék. Hogyan tudjuk akkor másképpen összekötni MIDI-s készülékeinket? Például úgy, hogy - egy találó kifejezéssel nevezik ezt az eljárást - csillaghálózatot hozunk létre. Ehhez szükségünk van egy olyan MIDI-eszközre, amelyről még nem volt szó, ez pedig a MIDI elosztó doboz (MIDI THRU box). Ez egy olyan szerkezet, aminek van egy MIDI-bemenete (MIDI IN), és 4, 8, 16 stb. átmenő MIDI-csatlakozója (MIDI THRU). A doboz semmi mást nem csinál, mint azt, hogy a bemeneten megjelenő MIDI-üzeneteket kiteszi az összes átmenő csatlakozóra. Ezek után a csillaghálózatot már nem is olyan nehéz elképzelni: a vezérlőeszköz MIDI-kimenetét (MIDI OUT) csatlakoztatjuk az elosztó doboz egy szál MIDI-bemenetéhez (MIDI IN), és az összes többi MIDI-s eszköz MIDI-bemeneteire (MIDI IN) az elosztó doboz egy-egy átmenő (MIDI THRU) csatlakozójáról juttatjuk el a jelet.Most már, szem előtt tartva azt, hogy az átmenő csatlakozó (MIDI THRU) mindig kimenő jelet szolgáltat, csakúgy, mint a kimenő csatlakozó (MIDI OUT), a bemenő csatlakozó (MIDI IN) pedig csak kimenő/átmenő (MIDI OUT/MIDI THRU) csatlakozón keresztül kaphat jelet, sokféle összekötést elő tudunk adni. Lehet vegyíteni a fentieket, de egészen kusza hálózatokat is létre lehet hozni. A lényeg, hogy működjön, és hogy kiismerjük magunkat benne! A bonyolultabb megoldásokhoz érdekes segédeszközök egész arzenáljából válogathatunk - vannak egyszerű kis eszközök, mint a Merge Box, amely két vagy több MIDI-kábel jeleit egyesíti egyetlen kábelre, kis MIDI Monitor nevű dobozok fényjelekkel vagy szöveges kijelzéssel teszik láthatóvá a kábelen utazó üzeneteket, de vannak nagyobb, rengeteg MIDI ki- és bemenettel rendelkező készülékek is, amelyek egészen változatos feladatokra programozhatók (pl. le tudják törölni egy kábelről egy adott csatorna összes üzenetét, vagy egy adott típusú üzenetet megsemmisítenek stb.)
Ha több hangmodult akarunk egy vezérlőeszközről kommandírozni, és ennek a vezérlőnek történetesen még saját hanggenerátora is van, akkor a leghatékonyabb módszer az, ha ezt a saját hanggenerátort is MIDI-ről vezéreljük! Az eljárás lényege az, hogy a vezérlő eszköz billentyűzetét le lehet választani a hanggenerátorokról, így tulajdonképpen egy különálló mesterbillentyűzetet kapunk, amely MIDI OUT-ján minden, vele kapcsolatos eseményt kiküld, a szinti hanggenerátora pedig egy tőle teljesen független agyként funkcionál, azaz végrehajtja a MIDI-bemeneten érkezett parancsokat. A hangszert ebbe az üzemmódba a menürendszeren keresztül egy úgynevezett "LOCAL" kapcsoló "OFF" állásba billentésével helyezhetjük, a tényleges MIDI-bekötési rajzot pedig az előző ábra szerinti gyűrűszerű alakzatban lehet elképzelni.Nézzük most azt az esetet, amikor egy MIDI-eszközön nem csak egy, hanem két, három, négy, esetleg még annál is több, egymástól független, MIDI-kimenet (MIDI OUT) van. Ez a felállás arra az esetre jó, amikor kevésnek bizonyul a tizenhat MIDI-csatorna; ilyenkor annyiszor tizenhat MIDI csatornánk lesz, ahány független MIDI-kimenetet kezelhetünk - tehát, mondjuk négy független MIDI-kimenet 4x16=64 MIDI csatorna kezelését teszi lehetővé. Ilyen képességű mesterbillentyűzeten egészen elvarázsolt funkciókat is kihasználhatunk, például azt, hogy a billentyűzet megosztását úgy definiáljuk, hogy a billentyűzet egyik fele az egyik MIDI-kimenetre küldjön adatokat, a másik pedig egy másik MIDI-kimenetre. Ha pedig több, független MIDI-kimenetű szekvenszerünk van, gazdagabb hangszerelést valósíthatunk meg.
Utolsó kommentek