David Toop könyve, a Hangok óceánja csak nekünk új - eredetiben már tízévesnél is öregebb. Internetes sávszélességben mondjuk ennél kisebb a lemaradásunk Európa fejlettebb részétől, de most ne rontsuk el egymás örömét: a Doppelganger Bt. kiadásában pár hete végre magyarul is olvasható a mű. Alternatív huszadik századi zenetörténetként jellemezte a Wire kolumnistája, ami egy érdekes megjegyzés, bár csak részben fedi a valóságot. Toop, aki Brian Eno kollegájaként az ambient elkötelezettje, az elmúlt, száznál kicsit több évet elsősorban az ambient sajátos szemüvegén keresztül nézi át, a gamelán zene párizsi szalonokban való megjelenésétől a DJ-kultúráig. És persze igaza is van, tényleg meg lehet csípni az áramló-kavargó háttér-előtér-mozgásokat, a környezet hangjait, a technika zajait mindenhol, ahol ő azt jelzi nekünk - de ez a könyv ráadásképpen még több is, mint egy nyomozós-logikai művészthriller-féleség. Ez a könyv, nyelvezetével, mondatainak megoldásaival a legjobb példát adja arra, hogy hogyan lehet, és hogyan kell zenéről írni. Hogy a zenei művek szöveges deskripciója (és annak magyar fordítása!) lehet egyenrangú mélységű akár magával a művel is. Elektronikus zenészeknek feltétlenül kötelező olvasmány, de bárkinek megvehetjük ajándékba is.

Írt róla a Népszabadság is, itt pedig meg lehet rendelni.