1. A zeneiparba az óriáskiadók üzleti impotenciájának köszönhetően minden eddiginél kevesebb pénz áramlik a fogyasztóktól. Bebizonyosodott, hogy a fizetős letöltőmodell általuk erőltetett modellje nem tudja átvenni a fizikai hanghordozók szerepét, a többi modellre (ingyenes-reklámos, átalánydíjas-megosztós) pedig senki sem mer fogadni. A lusta, tehetetlen és ötlettelen nagyvállalati menedzsmentek a jogvédelmi intézményekkel sorban masíroznak az elkerülhetetlen pusztulás felé - ahogy azt már sok éve megjósoltuk. A helyükön majd kinő valami más, de hogy mi, azt még nem tudni.
2. Kína, mint a rakéta. Gyártói most már elárasztják a kiállítást, hiperolcsó, és változó minőségű (hm) termékekkel. Többnyire alsó kategóriás eszközeik elszívják a költségérzékeny keresletet (elsősorban a kezdőket) a középkategóriától, itt bizony a keresletcsökkenés turbófokozatban érezhető már most.
3. Az elektronikus piacon véglegesen dominánssá vált a virtualizáció, a szoftvertechnika, minden más ide tagozódik be, ezt a világot egészíti ki. A szoftvereseknél viszont nincs vásár: rengeteg a szereplő, akik egész évben productokat launcholnak, a költségstruktúrájukba pedig egyébként sem fér bele egy ekkora gigakiállítás. Nemcsak a kicsiknél: a szoftveróriások közül is jópáran hiányoztak, például az egyébként helyi, német illetőségű Native Instruments. (Az Arturia is csak az új hardverei kedvéért jelent meg.)
Az idei év elektronikus sztárja minden kétségen kívül a Yamaha Tenori-Onja volt. Bár a készüléket már ősz óta forgalmazták Angliában, a világpremiert szerdán tartották Frankfurtban, a Nachtleben nevű szórakozóhelyen. A helyszínen Toshio Iwai, a dolog feltalálója prezentálta a tervezés és a gyártás folyamatát a néhány száz fős közönségnek, majd néhány experimentális sztárzenész vette kezelésbe a kütyüt, és mutatta meg, mire lehet használni élesben. Eközben az előtérben igazi Tenori-Onokkal lehetett próbálkozni - a kis készülék nem egykönnyen adja meg magát, de gondos manuálolvasgatással tényleg elképesztő műsorokat lehet vele prezentálni. Ja, és ami a képeken eddig nem látszott: a 16 x 16-os ledmátrixot a hátoldalán megismételték, hogy a közönség is mindig lássa, mi történik a hangszeren! (Toshio eredetileg átlátszóvá szerette volna tenni, de ezt nem sikerült rendesen összehozni.)A Yamahánál maradva, természetesen volt más újdonságuk is: Audiogram néven két új interfészt hoztak ki. Az Audiogram 3 egy apró sztereó be-kimenetes USB eszköz, mikrofonnal-fantomtáppal, az Audiogram 6 pedig egy kis keverő is egyben: a mikrofonképes bemeneti pár mellett még két sztereó bemenete van, hardveres, analóg keveréssel. Itt vannak a weben.
Még mindig a Yamaha-csoportban vagyunk, de most már egy pavilonnal arrébb: a Steinberg sem állított ki szoftvert, viszont új hardverekkel jelentkezett. A képen látható kontrollert, a CC121-et a Cubase 4-hez lehet csak és kizárólag használni, ahhoz viszont nagyon. Point and control, mondják róla: ez azt jelenti, hogy vannak olyan kezelőszervei, melyek azt a funkciót birizgálják, ami fölött az egérkurzor éppen pihen. A nagy faderje pedig motoros, persze. Sajnos csak ősszel lesz kapható, itt a bemutatkozása. Ha lejjebb szkrollozzuk azt az oldalt, új Steinberg interfészekkel, az MR816 CSX és MR816 X jelűekkel is összefuthatunk. Mindkettő Firewire-es, beépített DSP-vel, effektekkel, nyolc csatornával, Cubase-ből közvetlenül kezelhetően.
Szintetizátorújdonsággal szinte egyáltalán nem lehetett találkozni egyébként: a Roland a már beharangozott, nagyképernyős Fantom G-sorozatot azért itt mutatta be először, és a Korgnál is a kis szenzációra hajtottak: a profi cégek közül elsőként léptek a Nintendo DS-piacra, és bemutatták az erre a platformra írt, DS-10 nevű analóg-emuláló szoftverszintit (ez látszik itt jobbra, a képen). A cucc kábé olyasmit csinál, mint két régi Korg MS-10 szinti, és van benne egy egyszerű kis dobgép is. A cég másik híre, hogy adnak plusz 512 ingyen hangot az M3 szintiworkstationhoz, csak hogy történjen valami.A Roland az Edirol név alatt alkotott még valami érdekeset: megújították a népszerű R-09 zsebrögzítőt. Az újat R-09HR-nek hívják, 24/96-ig vesz már fel, van benne két kis kondenzátormikrofon, adnak hozzá távvezérlőt, és tovább bírja az aksija. Ugyanúgy néz ki, mint elődje, csak gumiborítású, hogy ne ejtsük le.
A képen látható giliszta az M-Audio műve - ProKeys Sono 88-nak hívják, és van belőle 61-es verzió is. Nem kalapácsos billentyű természetesen, de majdnem, egy szépen kiegyensúlyozgatott szinti, hat jó minőségű beépített hangmintával, egy teljes GM-hangkészlettel, és! egy sztereó be-kimenetes, 16/44,1-es, USB-s interfésszel (XLR-es mikrofonbemenete is van). Mindezt a nagyobb verzió esetében 550 dollárért.Még az M-Audiónál hír egy új nagy interfész, a Fast Track Ultra 8R megjelenése. USB-s, 24/96-os, 8 x 8-as interfész, DSP-vel, itt olvashatunk róla.
Az Alesis idén ezeket a cineket tudta újdonságként elénk hozni. Azért ez se semmi, ugyanis a világ első olyan elektronikus cinjeit látjuk, amelyek rézből vannak, csakúgy, mint az igaziak. Akusztikus hangjuk viszont ugyanúgy szinte semmi, mint a többi elektronikus ütősnek, és van három zónájuk, plusz a kézzel való lefogást is érzékelik. Szóval jók, Surge-nek hívják őket, itt a weboldaluk. Beharangozták ezen kívül a legendás HR-16-os asztali dobgép kései utódját, az SR-18-at - 32 megás hangkészletével ma már nem valószínű, hogy sokakat lázba hoz. Viszont elemről is megy.Ha már dob, akkor megemlítünk egy kis amerikai dobos céget, a Traps Drumsot, ahol láttunk egy okos dolgot: akusztikus dobok bőrfelületére szerelhető gumilapokat fognak árulni, szenzorral. Így, aki nem akar szabadulni megszokott akusztikus dobszettjétől, otthon is használhatja, teljes csendben, samplerrel, fejhallgatóval. Itt a cég honlapja, sajnos a terméket még nem rakták fel, de biztos hamarosan ott lesz.
Példányszámban viszont erős nyomás lesz a dobpiacon az Ion által. A cég, amelyről már többször írtunk az USB-s lemezjátszóik, kazettás magnóik, no meg a szuperolcsó dobpadjeik okán, év vége felé nagyot dob a nagyon kommersz piacra: az Xboxos Rock Band című játékhoz (ez olyasmi, mint a Guitar Hero, csak többféle hangszerre) hoznak ki egy specializált, de normál méretű elektronikus dobszettet, viszonylag olcsón (százezer forint alatt). A nagy dolog abban áll, hogy a Guitar Heróval ellentétben ez a cucc valódi hangszeres tudást képes fejleszteni. A vásár helyszínén működő prototípusnak mindenesetre elképesztő sikere volt, folyamatosan sorban álltak előtte.
Ha már oktatás, akkor még egy okosság: ezt a táblát egy kínai cég, az EMB Music gyártja zeneiskoláknak. Egy valódi kis szintetizátor van benne, valamint ledek és kijelzők, jól fel lehet dobni az énekórát vele, a hasznossága biztosan vetekszik az állami botrány keretében beszerzett digitális táblákéval. A cég honlapja viszont mindenesetre még sajnos nem szól erről a remek eszközről.A DJ-ellátó cégek felhozatala továbbra is erős volt, a szubjektív tendencia pedig, amit észleltünk, az volt, hogy a szakma erősen elnőiesedett - a standok nagyobbik felében lányok kevertek, nézzük csak meg a bizonyítékokat:
Ezt a remek DJ kontrollert a Numark hozta ki, már beharangozott NS7-esük mellett ez volt a másik nagy dobásuk. MixMeister Controlnak hívják, és MixMeister nevű szoftverükhöz ajánlják, de persze mással is lehet használni. Összesen 94 kontrollert tud egyszerre kezelni - itt az oldala, árát nem tudjuk még...
A Focusrite is kínálatot bővített, a remek Liquid Mix nevű, hamar legendássá vált interfészükből kihoztak egy kisebbet, a Liquid Mix 16-ot - minden ugyanaz benne, mint az öreg verzióban, benne vannak a csatornánkénti valós idejű eq-k is, csak nem 32 csatornán, hanem 16-on. Nézzük meg itt.
A TC Electronic egy új effektpluginnel büszkélkedett, a Tap Factoryval. Ez egy multitap késleltető és egy koraivisszaverődés-előállító szoftver egyben, szép, intuitív interfésszel. PowerCore platformon fut, 300 euróért, itt van róla a sajtóközlemény.
Az SSL Soundscape-részlege kirukkolt egy új kártyával, a MadiXtreme-mel. Kétféle verzióban jön, egy, illetve két csatlakozóval, 64 vagy 128 csatornával, PCIe csatolóval. Itt beszélnek róla.
A gitártéma nekünk kissé profilidegen, de egy okos találmányt azért megemlítünk: az N-Tune-t, ami egy apró kis elektronikus hangológép, amit bármilyen elektromos gitár hangerőgombjába be lehet házilag építeni, tizenöt perc alatt. Linkje itt van.
Az E-muval nem találkoztunk kinn (lehet, hogy nem álítottak ki?), a hírekben viszont olvastuk, hogy kijöttek új samplerszoftverükkel, az Emulator X3-mal. 24/192-es minőséget tud nyomni, 32 és 64 bites operációs rendszer alatt is elfut, többmagos processzorokat támogat, játszik merevlemezről is, három gigabájt hangkönyvtár jár hozzá, és 500 dollárba kerül. És végre lefelejtették róla a hardverkulcsot... Itt a link.
Utolsó kommentek