A Gizmodo nagy lélegzetű, jubileumi írásban emlékezik meg a ma már nagyon elavult zenei hordozóformátum történetéről. A CD-t a nyolcvanas évek elején a zenei ipar megváltójaként, a legvégső zenei lemezmegoldásként, a földre szállt tökélyként mutatták be kiötlői, majd pedig a kereskedelmi szakemberek. A kijózanodás az első lejátszóberendezések hazavitele után jött, a magashangban telített, zajmentes hangzás egyfelől tényleg üdítően hangzott a sercegő, tompább LP-k után, de dinamikája, és az általa nyújtott zenei jelenlét már közepes berendezéssel is érezhetően gyengébb volt. Ezeken a hiányosságokon a fejlesztések sokat orvosoltak, de szinte hiába: ma a mindennapi zenehallgatás fő formátuma az mp3,  flashmemóriákról vagy merevlemezről, míg a minőséget pártolók visszafordultak az LP-khez, melyek piaca óriásit robbant az utóbbi néhány évben.

Mindezt én mondom, a Gizmodo cikke az 1979-2009-es időszak eseményeit veszi sorra, a Wikipedia segítségével, olvassuk el mindenképp.