Következő tesztalanyunk az IK Multimedia iPhone-os szoftver-hardver párosa, ami gitáreffektet és erősítőszimulátort csinál a telefonból. A dologba 8000 forintot mindenképp invesztálni kell - ennyiért lehet hazavinni az Audiótechnológiától azt a fekete, iRig feliratú hardverelosztót, ami egy viszonylag biztonságos, nem recsegős szétosztó; egyfelől ebbe dugjuk a gitárt, másikfelől pedig ott az effekt kimenete.

Ehhez kell beszerezni az App Store-ból valamelyik AmpliTube-szoftververziót: a nagyon fapados FREE-t, a háromdolláros LE-t vagy a húszdolláros teljeset. Az iPadosoknak külön, nagyképernyős megoldásuk van, de ebből a termékskálából hiányzik a középső darab, mindent vagy semmit alapon a teljes kiépítés, vagy az épp-hogy-szól között választhatunk.

Újdonság, hogy nemrég feldarabolták a szoftvert, és a kisebb verziókat egyesével, effektmodellenként is lehet bővítgetni, 3 dolláros darabáron.

Ha lehúztuk a szoftvert, már indul is a banzáj - illetve, ha a teljes verziót regisztráljuk on-line módon, akkor még gyorsan hozzápasszol a pedálkészlethez egy extra torzítót is a szoftver, bónuszban.

Rólam közismert, hogy nem vagyok gitáros alkat, így elnézést kérek, de egy Waldorf hardverszintit dugtam bele gitár helyett, de ez nem jelentett fennakadást a tesztben - az elektronikus hangokra is nagyon dögös, izmos torzítás, overdrive és egyebek kerültek.

A dolog nagyon gyorsan indul és éled fel, telefonálás után szinte azonnal kezdhetünk gitározni. Illetve, egy kis megkötés: ha élő koncerten használjuk (miért ne? semmi akadálya), akkor előtte kapcsoljuk ki a telefonrészt, mert a kimeneten gyakorlatilag majdnem folyamatosan lehet hallani a GSM-adatcsere szokásos akusztikus mellékzöngéjét. Egyébként is, milyen rosszul venné ki magát, ha gitárszóló közben valaki felhívná az effektprocesszort...

Fontos megjegyeznivaló, hogy a szoftver futása közben semmiképp ne húzogassuk ki-be az iRiget a telefonba/ból, mert nagy valószínűséggel el fog szállni, és újra kell indítani - vagy a szoftvert, vagy az egész telefont, attól függően, hogy milyen szerencsénk van éppen.

Szóval tehát, teljes verzió: egyszerre három effektpedált lehet rajta bekapcsolni a 11-ből, és öt különböző méretű erősítődoboz választható hozzájuk, két különböző hangú mikrofonnal. Az effektkialakítások menthetők természetesen, de csak 36 memóriahely van ehhez. Késése gyakorlatilag nincs, minden reakció rögtön érkezik. A szimuláció élethű: míg az iRig interfész hangja és kontaktusa tökéletes, az effektpedálok potijaira rátettek egy kis recsegés-emulációt, hogy otthonosan érezzük magunkat.

Az effektek sorban: egy egyszerű késleltetőpedál a három alapfunkcióval (idő, visszacsatolás, szint), egy fuzz, amit csak drive-olni lehet, az ajándék torzító szépen testreszabható, és hozza az analóg testvérénél szokásos zajt, az Overdrive szintén, de őrülten tud sikítani. A hápogtató az érintőképernyő simogatására hápogtat - akinek nincs ehhez elég keze, annak van két automata üzemmód is. Burkolós szűrő a következő, kivágja és megcsapja a hang elejét, mint egy szintibasszust szokás - és úgy is néz ki a pedál grafikája, mint egy Moog szinti (a hangja viszont nem olyan). A kórus korrekt, de semmi különös, a flanger és a phazer viszont elég jó, pont amennyire kell. Az Octaver előállít egy oktávval mélyebbet, a Noise Filter pedig a szokásos zajkapu.

Minden mögött természetesen a számítógépes AmpliTube-ban megszokott algoritmusok állnak, aki azokat ismeri, már tudja is, hogy szól a telefonos változat.

Tools menüpont alatt találunk egy hangolót, ami egyszerűen kiírja, hogy szerinte milyen hangot hall bejönni (és el is találja), a szokásos horizontális módon pedig kijelzi hozzá a nüanszokat. Alatta metronómgenerátor, és, ki tudja, miért, egy demózenejátszó gomb található, nyolcféle kompozícióval a gyomrában.

Az AmpliTube másképp is tud zenét lejátszani, a saját kis iPod-ikonjára bökve mp3-alapokat képes lejátszani a telefon memóriájából, miközben mi gitározunk (vagy Waldorfozunk, ugye). Lejátszóját wifin keresztül lehet feltölteni zenékkel, egy közeli számítógépről. Még annyit, hogy loopol is a lejátszó, ha kell (gyakorlásnál biztosan kell).

Verdikt: ha már megvan a telefon (vagy az iPad), akkor ez a legolcsóbb gitáreffekt, nem kétséges - a laptopos megoldásoknál pedig talán még biztonságosabb is, és jobban hordozható. Csak ezért viszont semmiképp se vegyünk iPhone-t.