Mindenki hozzászokott már, hogy a januári NAMM show nem is annyira az újdonságok konkrét kézbeadásáról szólt már az utóbbi években, mint inkább arról, hogy minden gyártó megpróbált egyfajta éves előrejelzést adni arról, hogy mit várhatunk tőle. Az új cuccok java részét eszerint zárt üvegvitrinekben lapuló dobozok, csak és kizárólag az avatottak számára érinthető prototípusok, vagy éppen számítógép által renderelt grafikai koncepciók képezték.

Az M-Audio most szakított ezzel a gyakorlattal, és új szintijét, amiről az egy hónappal ezelőtti teaserfilmből ki sem derült, hogy egyáltalán micsoda, már a boltok polcain kínálják. A Crystal Method két tagja által népszerűsített hangszer, a Venom arra hajt, hogy ő legyen az elektronikus zenész laptopja mellett az első számú billentyűs hangszer - a négyoktávos szokásos MIDI-kontrollfunkciók és az audió/MIDI interfész mellett egy tizenkettes polifóniájú, hardveres virtuálanalóg szinti osztja az észt atekintetben, hogy hogyan is szólal meg ma a szintetikus hang.

Na de hogyan? Az M-Audio szerint elsősorban agresszíven, és ezt már a művészválasztás is jelzi - a Crystal Method az a zenekar ugye, amely az elektromos gitárt a barbirózsaszín, nyavalygós kislányszoba-produkciók világába dobta vissza már vagy tíz éve, és kőkeményen állítja: az erő hangzását ma a szintetikus világban lehet megtalálni.

No ebből a készülékből kaptunk egyet alig valamivel a NAMM lezárása után, hogy nézzük meg, igazat beszél-e a cég.

Az első benyomás a döbbeneté: igen, igazat - de máshogy. Szörfözve egyet gyorsan a hangok között, a várt és elképzelt harsány, nyitott amerikai hangzás helyett fojtott, passzív agressziót sugárzó hangterek tömegét kaptuk. Ha a létező hangszerek világában kellene hasonlót keresnünk, akkor talán a Waldorf teljesen digitális szintitermékei állnak ehhez a hanghoz legközelebb - no de ne rohanjunk előre.

A Venom tehát egy all-in-one készülék, ami egyfelől adja a szokásos négyoktávos kontrollerérzést - fehér, könnyűszerkezetes doboz, középkategóriás billentyűk, néhány végtelen forgógomb -, hozzájön ehhez egy nem túl szofisztikált, alapszintű USB-s audióinterfész, 24/44,1 hangminőséggel, mikrofon-, hangszer- és vonalbemenettel, és hogy ne csak számítógép közelében adhasson hangot, egy saját szintihang-generáló DSP-t is kapott, egyedi, újonnan fejlesztett hangmotorral.

Ilyen készüléket már láttunk például a Novationtől is, M-Audióék ezt azzal toppolnák, hogy a nagyjából hasonló árért (bruttó 140 ezer forint a hazai ár) polifóniát és erősebb hangzást adnak.

És még, teljesen váratlanul: performansz-funkciókat is, ami egy laptop mellé szánt kontrolleren tényleg nem szokásos, hiszen ilyeneket ritkábban visznek színpadra. Ehhez képest a Venom a kész hangok ravasz layerezését-splitelését, és az egyes részek különálló arpeggiózását és szekvenszerezését nyújtja, és ezekből a szettekből 256 félét képes eltárolni. Igen, ez már a lakodalmas technó életérzése: néhány billentyű lenyomásával kíséret születik, és a programhelyek szépen tele vannak tömve előre gyártott instant szórakoztatással.

Hangtárolóból 512 van neki, szintén teletöltve, a feljebb már jelzett karakterekből. Kicsit jobban szétbontva: lágy szintiszőnyegeket tényleg egyáltalán ne keressünk köztük, a töméntelen basszusmennyiség viszont előrejelzi 2011 szintibasszustrendjét - out-of-the-box, azaz eddig még nem hallott, nagyon érdekes megoldások sorakoznak. Evidens, hogy szintén rengeteg szólóhangszín áll be kéz alá, az viszont ismét meglepetés, hogy rengeteg elképesztő effektsound is van - olyan meredek, szokatlan képletek, amilyeneket régebben moduláris szintikből, mostanában pedig szoftszintikből szoktunk kiszedni.

Hogy nagyon jól szórakoztunk a presetekkel, azt az is jelzi, hogy az első tíz program átnézése anélkül, hogy különösebben észleltük volna, háromnegyed órán át tartott. (Később mesterségesen gyorsítani kellett...)

Néhány adat a szintimotorról: három oszcillátor van hangonként, mindnek 41 féle hullámformája lehet, vagy pedig az 53 elektronikus dobminta valamelyike. Szinkron-, ring- és FM modulációkat lehet beépíteni közéjük keresztbe, majd hatféle szűrőkarakterisztikát rájuk dobni - utóbbiakat csöves szimuláció élénkítheti. Három LFO-ja van, három burkolója, és általuk ravasz modulációs lehetőségek. Effektek inzertben és globálban is (egyszerre négy különféle hangszín lehet érvényben), és el kell, hogy mondjuk: mindezt csak a gép mellé adott számítógépes editorszoftveren érhetjük el, azzal lehet hangokat tervezni, a doboz maga egyáltalán nem tartalmaz egyetlen menüpontot sem ilyesmire.

Persze nincs teljesen bezárva a szinti a saját hangjaiba számítógép nélkül sem, harmincféle paraméterhez (nyilván a legfontosabbakhoz) hozzá lehet férni a forgókontrollerekkel, egy nagyon egyszerű mátrixos eléréssel. Menteni viszont nem lehet az így kialakított hangokat, ahhoz kell az editorprogram.

Érdekes költségcsökkentő intézkedésnek tűnhet, hogy a szinti kijelzője nem a mostanában szokásos színes, nagyfelbontású LCD, hanem egy kimondottan oldschool, LCD-szegmenses valami - de könnyen lehet, hogy ez a megoldás volt a drágább; zöld színével pedig gyönyörűen adja a hetvenes-nyolcvanas évek nyolcbites technológiájának hangulatát.

Ennyit a hangról, lássuk a többit. A hangszer drivere Windowsban XP, Vista és 7-es verziókat tud, mindegyiket 32 és 64 biten, OS X-ből pedig minimum 10.5.8 kell neki. gyorsan és biztonságosan települ, mindenfajta faxni nélkül, és a végén meglétesülnek a MIDI- és audió portok - a szinti editálását ellátó program az előbbin keresztül fér hozzá a hanggeneráló motorhoz, ami egy szokásos eljárás; itt azonban egy picit többet is elvárhatnánk. Ez a struktúra ugyanis szinte kiabál azért, hogy a Venomban futó hangmotorhoz egy egyszerű VST szoftverinterfésszel is hozzá lehessen férni - és ne csak hozzáférni, hanem vissza lehessen kapni a kész hangzást a VST rendszeren belül, az USB kábelen, ilymódon a hardeveres hanggeneráló rész teljesen átlátszóan integrálódhatna a virtuális stúdiókba.

Hát ez az, amit sajnos nem valósítottak meg - reméljük, hogy csak egyelőre - kívülről szemlélve semmilyen hardveres limitáció nem látszik ezt meghiúsítani, így egy jövőbeli szoftverfrissítés lehet, hogy egyszer csak meghozza nekünk ezt a lehetőséget is.

A hangszer bal oldala az audióinterfész körüli kezelőgombokat adja elsősorban: a bemenetek szintezését, a hangkártya kimenetének hangerejét a szintihez képest és hasonlókat. Itt van még lejjebb az arpeggiator indítógombja, a sebességét pedig szintén innen állíthatjuk; de nem potméterrel, hanem tapgombbal lehet beütni, mert így kézenfekvőbb.

Az interfészről még egy fontos tudnivaló, hogy nemcsak ASIO-s szekvenszerekkel működik nagyon jól, hanem egyúttal a Pro Tools M-Powered 8-as verziójával is - utóbbiból nem adnak hozzá semmilyen verziót, a bolti ára pedig mintegy 80 ezer forint.

További hivatalos infók a gyártó oldalán itt vannak, a magyar vásárlók pedig továbbra is itt találják a gépet a többi M-Audio holmival együtt, vagy fizikailag Érden, a Balatoni úton.