"A remixer és általános zseni Ulrich Schnauss akkora zenét csinál, mint az óceán" - New Musical Express

"Bach és Beethoven klasszikus kompozícióinak érzelmi intenzitása, az elektronika melegségébe oltva" - BBC

Itt az első saját szervezésű, midiblogos, APC-s gigabuli: november 11-én az A38-on lép fel Ulrich Schnauss, az elektronika egyik legnagyobb, Londonban dolgozó német kultsztárja. Előtte Tangram, utána Mango és Simon Iddol +VAT névre hallgató formációja zenél.

Ulrich húszéves kora körül került be a zenei körforgásba, egészen erős kezdéssel: Ethereal 77 néven két saját drumandbass száma is felkerült a Tangerine Dream Jerome Froeséjének 1997-es szólóalbumára. (Ilyesmi sem azelőtt, sem azóta nem fordulhatott elő senkivel.) Első számú, bevallott példaképe egyébként máig ez a zenekar; ne zavarjon meg senkit, hogy ugyanezt hirdeti a berlinschool-vágányon közlekedő számtalan zenei projekt - Schnauss ezt a hagyományt ugyanis eléggé rugalmasan tudja kezelni, fejleszteni, sok esetben pedig meghaladni is.

Még saját lemeze sem volt, amikor a Depeche Mode-tól érkezett felé egy remixfelkérés, az akkor kb. tízéves Little 15 című számra, amivel végleg stabilizálta helyét ott, ahol kell.

2001-ben jelenik meg első önálló lemeze, a Far Away Trains Passing By, amit egyöntetű szuperlatívuszok fogadtak a világ szinte minden vezető és kevésbé vezető zenei lapjától. A mindössze hatszámos lemez 2005-ben újra megjelent, dupla verzióban, további hét dallal.

Két évvel később, 2003-ban jelenik meg legnagyobb sikerlemeze, A Strangely Isolated Place címmel, amely elképesztő hangtervezői és hangmérnöki munka, olyan zenei alapokon, amelyek egyszerre mutatnak minimalizmust és hihetetlen komplexitást. Itt mutatja be a rá a továbbiakban jellemző monumentális, katedrálisokat idéző, mégis precíz és részletes hangzást, amelyben az emberi ének is megjelenik egyfajta speciális effektként; és aminek hatása alól nagyon nehéz kivonni magát bárkinek. Az album fel is került a Resident Advisor TOP100 listájának első felére, amelyet a kétezres évek első évtizedének lemezeiből állítottak össze, 2009-ben pedig erről a lemezről lopott két nagyon jellegzetes, azonnal felismerhető hangzást a Guns n' Roses.

Harmadik albuma Goodbye címmel 2007-ben jelent meg, művészi stratégiája előző lemezeit követi, soron következő, negyedik lemeze pedig éppen mostanában fog megjelenni, a budapesti koncerten jópár számot hallhatunk majd erről is (jegyvásárlás itt). A lemezek mellett remixtevékenysége is jelentős, számtalan nagy zenekar kérte fel effajta munkákra, a DM-en kívül a Coldplay, a Cocteau Twins Robin Guthrie-ja, Johannes Schmoelling, a manchesteri britpop-kedvenc Longview, nomeg Justin Robertson skalpja is megvan neki.

Ulrich a régi analóg hangszerek nagy rajongója, nagy gyűjteménye van belőlük, és zenéjének nagy részét is velük készíti.