Kicsit megkésve, de természetesen be kell számolnunk múlt heti szupereseményünkről, Ulrich Schnauss első magyarországi fellépéséről, amelyet az APC égisze alatt rendeztünk az A38 hajón.

Az esemény előzetes beharangozóit készítve még nem tudhattuk, hogy Ulrich teljes stílusváltással készül hozzánk, így a kedvcsináló szövegek még a korábbi évtized nyugodt, úszó zenéit készítő producert ígérték az odalátogató közönségnek - hát, valami egész más jött; viszont senki nem volt csalódott emiatt.

Nyitányként - utólag már értjük - jelzés lehetett Ulrich utoljára posztolt DJ mixe a ClashMusicon, ami teljes egészében drum and bass számokból épült fel, az A38-on azonban mégsem ezeket, hanem egy egészen új, kísérleti irányt élvezhettünk, ami a művész akkordkészletét, váltásait egy teljesen új, pörgős, tempós ritmikai közegbe helyezi. Az előadás így, ha nem lett volna elképesztően magával ragadó, sodró lendületű, akár még töprengésre is késztethette volna a hallgatóságot: partieseményen vagyunk, vagy az intellektus van itt megszólítva?

Szerencsére viszont töprengésre esély sem volt, hiszen levegőt is alig lehetett venni, az események olyan lendülettel zajlottak pillanatról pillanatra, mintha nem is egyszemélyes produkciót, hanem egy nagyzenekart látnánk. Javarészt új zenéket hallottunk tehát sorban, a klasszikus lemezekről csak egy-egy dal ugrott be, főleg olyanok, amelyek belepasszinthatóknak bizonyultak az új hangzásba: egy szám a Goodbye-ról, egy az Isolated Place-ről, a Faraway Trains Passing By pedig kimaradt.

Ulrich a ráadásokkal teljesen kijátszotta az Ableton Live-jában nekünk előkészített dolgokat, így amikor Simon Iddol visszakergette a színpadra egy utolsó utáni ráadásra, még egy meglepetéssel szolgált, egy tényleg nagyon könnyű, táncolós improvizációval, amely beférne és sikeres lenn a világ bármely fesztiváljának bármely partiarénájában. Tiesto helyett, sokkal magasabb minőségbn, sokkal nagyobb élvezeti értékkel.

Tavasszal lemezmegjelenés, utána pedig kemény promóciós turné várható, ezzel pedig remélhetően a nyári fesztiválszezonban újra ellátogat a környékünkre a program, tessék odafigyelni. Az APC rögtön szól, amint tudni lehet valamit.

Az előprodukcióban Tangram egymaga kellő bemelegítést biztosított a gyülekező hallgatóságnak. Műsora iPad-alapon zajlott, bőséges repertoárjából pedig úgy válogatott az estére, hogy minden oldalát megismerhette az, akinek új volt zenéje. A jól felépített program óvatosan közelített a hagyományos berlin school felől az újabb idők szerethető Tangram slágerei (pl. a Bronze Bumblebee) felé; és nagyon klassz volt, hogy Ulrich az elejétől a végéig az első sorból élvezte produkcióját.

(Fotók: Hídi Szilveszter)