Eljött az év legfontosabb elektronikus zenei napja, ma játszik először (holnap pedig másodszor) a Tangerine Dream tagjaiból alakult Loom az A38 színpadán. A TD csúcskorszakában, a nyolcvanas évek elején az együttes kreatív agya a most 62 éves Schmoelling volt, aki válaszolt néhány gyors kérdésünkre.

Ön a Tangerine Dream tagjaként játszhatott néhány történelmi jelentőségű koncerten, például Kelet-Berlinben, Budapesten (1982-ben) és Lengyelországban, a szükségállapot ideje alatt. Írhat vajon a zene történelmet?

A történelmet az emberiség írja, és mindig a múltból következik. A zenét is emberek írják, de az a jelen állapotokra igyekszik reflektálni – ha a társadalom változik, rögtön változik a zene is. Azonban a zene nem tudja megváltoztatni a történelem folyását.

Choronzon című számát (a Panoráma című tévéműsor főcímzenéje) itt nálunk mindenki ismeri. Megfordult a fejében valaha, hogy egyszer slágerszerzővé válik?

A Choronzont közösen írtuk a TD másik két tagjával; a zenekarban én 1979 és 1985 között állandó tagként dolgoztam, a szám pedig az 1981-es Exit című lemezen jelent meg. Az igazság az, hogy előre sosem lehet megmondani, hogy egy számból sláger lesz-e vagy nem. Egyáltalán nem hiszem, hogy le lehet ülni úgy, hogy most pedig komponálok egy slágert – ez mindig spontán folyamat, egyszercsak úgy alakul. Annyit tehetsz érte, hogy minden nap dolgozol, és akkor talán megtörténik.

A mai popzenei színtéren általános elektronikus hangzásra az ön munkája nagyobb hatással volt, mint sok stadionkoncertes szupersztáré. Cserélne karriert velük?

Őszintén szólva, a sajátommal teljesen elégedett vagyok. Legfeljebb a bankszámlámat cserélném el az övékkel! (nevet)

Az elektronikus hangszerek rengeteget fejlődtek az elmúlt évtizedekben, ön mégis ugyanazon a hangszeren játszik, mint 1982-ben.

Igen, a legtöbb szólómat még mindig a Roland Jupiter 8-ason játszom, amit 1980-ban vettem. A szólótechnikámnak ez a hangszer nagyon megfelel, és a hangminősége, a lehetőségei még mai szemmel nézve is egészen kimagaslóak. Ráadásul tele van azokkal a hangzásokkal, amiket én programoztam bele az idők során, és senki más nem másolta le őket. Ma minden zenész a gyárban beállított hangzásokat használja, csak én vagyok olyan ódivatú, hogy magamnak gyártok hangokat, nem különös?