Jó ideje nem teszteltünk semmit, így kapóra jött a Hit Space ajánlata: vegyünk magunkhoz pár hétre egy MiniNovát, a Novation legújabb, minibillentyűs játéknak kinéző szintijét - ami egyébként egyáltalán nem játékszer, amint az a bekapcsolás után majd kiderül.

Előszónak még a minibillentyűről: ezt a picit elkülönülő szintikategóriát a kevésbé tájékozottak hajlamosak lesajnálni, pedig egyik-másik reprezentánsából egész komoly klasszikus lett - legelsőként érdemes említeni a Casio CZ-101-esét, ami a cég nyolcvanas évekbeli digitális szintijeinek talán legsikeresebbje lett. A Yamaha is produkált ekkortájt egy hasonló darabot, DX-100 néven, négyoperátoros FM hanggenerálással.

Ahogy a zeneipar egyre menthetetlenebbül sodródik az élő előadásokból származó bevételek felé, úgy fordul a készülékgyártó piac szinte minden szereplője az élőzést még jobban támogató eszközök irányába. Itt pedig olyan paraméterek javításáért kell küzdeni, mint a méret és a súly, nem elég a bitszám, a frekvenciaátvitel kiválósága, vagy éppen a memóriaméret területén nagyot alkotni; és itt lép be a minibillentyű mint komoly méret- és súlycsökkentő tényező.

A MiniNova törvényes felmenője a Novation másik hasonló terméke, az UltraNova; törvénytelen úton pedig leginkább a MicroKorgtól lehet származtatni. Három oktávnyi dinamikus minibillentyűje van, erős hangkeltője, rengeteg performance-funkciója, és egy mikrofonja, amibe bele lehet dünnyögni, és azt ő elvokóderezi - ideális összeállítás egy Kraftwerk-szerű, ám gigantikus szállítási költségeket anyagilag felvállalni nem képes elektronikus produkció egy tagjának. Súlya mindössze másfél kiló, gyakorlatilag pehely, a másnapi váltóruha többet nyom a zenész táskájában.

MiniNovánk hangkeltője a Novation rendes, analógmodellező motorja, szó szerint ugyanaz, mint ami a nagyobb testvérben is van. Tizennyolcas polifóniát kapunk, 256 preset hangszínnel, és további 128 szabad programhellyel. Ide lehet gyártani hangokat a frontpanelről, a menürendszerből is - borzalmas kínok árán -, vagy a mellékelt, grafikus, csillivilli szerkesztőprogrammal, ami PC-n és Macen megy. A hanggenerátor egy effektsorban végződik persze, ahogy az kell, öt effektet pakolhatunk maximum egyszerre.

A kész programok közti választást nagyban leegyszerűsíti egy nagy forgógomb, ami a programtároló elérését egy-egy csoportra szűkíti: basszusok, szólóhangok, szőnyegek stb. A gomb állásának megfelelően rontani sosem tudunk, mindig csak a neki megfelelő hangokat engedi elérni.

Amúgy nem olyan nehéz belemászkálni a kész hangszínekbe, hiszen pl. a szűrő kapott egy óriási tekerőgombot, és négy további potmétert használhatunk huszonnégyféle paraméter zavargatására - de mindez az élőben történő vacakolást támogatja, ilymódon új hangprogramot nem gyárthatunk.

A hang mélyben erőteljes és meggyőző, szinte hihetetlen, hogy egy ekkora játékgép milyen energiákat képes mozgósítani - magasban viszont kicsit digitális, aliasos, különösen az oktávkapcsoló középső állásától a magas felé kapcsolva jelenik meg az érzékelés határán a hideg, digitális szélfúvás. 70 hullámformája van, 14 szűrőtípusa, három LFO-ja, hat burkolója hangonként. Nincs multitimbrál mód viszont - merthogy ez egy színpadi hangszer.

A kis hangszer egyik különlegessége természetesen a mikrofonnal meghajtott hangbemenet - egy nagy csoportnyi vokóderhangszínt kapunk, melyek a szokásos robothangkliséket szépen az arcunkba tolják - ami viszont új, hogy nemcsak vokóderezni, hanem autotune-ozni is lehet a mikrofonnal. Mivel az Autotune bejegyzett márkanév, ők VocalTune-nak hívják, de attól ez még ugyanaz az effekt, figyeljük csak meg:

Talán a legklasszabb, de mindenképpen a legújabb performance eszköz a gépen a jobboldalt elhelyezkedő, 1-től 8-ig számozott nagyméretű gombsor. Két funkciója van neki: Animate üzemmódban nyolc különféle izgalmat lehet ráprogramozni, amellyel a hangprogramot feldobhatjuk - szűrőt mozdíthatunk rajta, effektet pakolhatunk fel rá hirtelen, eltranszponálhatjuk stb.

A nyolc gombot viszont arpeggiator üzemmódban egész máshogy használhatjuk: mintha csak egy step szekvenszer nyolc lépésének mute gombjai lennének, kivehetünk az arpeggio mintából egyes lépéseket. Ha ezzel párhuzamosan feldobunk egy egylépéses késleltetőt a hangra, akkor máris készen vagyunk arra, hogy remek berlin schoolos szekvenszerimprovizációt prezentálhassunk, óriási Moog szekrények nélkül.

Csatlakozóit tekintve hozza az alapelvárást: a sztenderd MIDI-n kívül USB, hang be- és kimenet, füles is van. Tápot kaphat a tápegységtől is, de USB-ről is, ezzel egy drót megspórolható. A mintegy száztízezer forintos magyar ár nagyon csábító, ennyi pénzért polifónikus hardverszintit újonnan szinte nem is lehet kapni, pláne nem ilyen nagy hanggal, ennyi performance kényeztetéssel. A hivatalos oldala itt van, ez meg a Hit Space shopja, itt lehet rendelni.