A Sidpad is valami olyasmi, ami meg kell, hogy legyen minden iPadesnek: fejlesztője, Alex Smith feltalálta vele ugyanis a legjobb chiptune-szintit, innen már nem vezet út felfelé. A háromoszcillátoros szinti nem igazán követi a Commodore SID-chipjének architektúráját, legfeljebb távolról - sokkal messzebb megy annál. Monofón, így mindhárom oszcillátora egy hangot szolgál, mindnek külön burkolói vannak, négyféle hullámformájuk lehet ki-bekapcsolhatóan, így a teljes kombinációs lehetőség eléggé jó nagy, szűrője négy üzemmódot tud, jól szól, és burkológörbéje is van. Egy pici modulációs mátrixot is fel lehet állítani, amelybe kézzel rajzolt modulációs görbéket vezethetünk be, és egy pici, 16 lépéses szekvenszerrel hullámforma-változásokat vagy arpeggiókat vezérelhetünk.

A program ingyen jön, de három euróért érdemes befizetni a Pro verzióra, mert az már kezel MIDI-t, lehet rajta tehát billentyűzni, megtervezett hangokat elmenteni, és wave fájlba képes exportálni a hangzó eredményt. A szinti hangja gyilkos, ahogy a Synthtopia egyik kommentelője írta, rengeteg kész preset hangszínnel jön, mind-mind nyolcvanasévek-játékklasszikus. Miközben egy mozdulattal beépíthető az egész a házi stúdióba és vezérelhető.