Egy hónappal a Grand Theft Auto ötödik részének megjelenése után a kritika egyöntetűen a számítógépes játékok új korszakáról ír - a rekordköltségvetéssel, 240 millió dollárból elkészülő játék látványa és játékmenete már inkább a mozifilmek standardjai alapján értékelendő, mondják. A szuperlatívuszok a zenei aláfestésnek is járnak, a soundtracket - mint írtuk is korábban - elképesztően jelentős alkotók jegyzik, kezdve rögtön egy nagy visszatérővel, a jövőre hetvenéves Edgar Froesével, az elektronikus popzene egyik létrehozójával, akit a kritika és a közönség az utolsó húsz évben tulajdonképpen szinte már leírt, és aki korábban még sosem készített játékhoz zenét.

Jelzésértékű, hogy épp a nemrég megtartott New York-i Film Festivalon ült be egy konferenciapanel-beszélgetésbe a zenei csapat öt alkotója - köztük Froese is, rajta kívül pedig Ivan Pavlovich, Woody Jackson, Alan Daniel Maman (The Alchemist, Eminem jelenlegi hivatalos DJ partnere) és Oh No -, hogy bepillantást adjon az elkészítés folyamatába. A beszélgetést Ryan Scheiber vezette a Pitchforktól, mi pedig a Polygonban olvastunk róla.

A beszélgetés során kiderült, hogy az az iszonyú mennyiségű vásárolt zene (240 számot vettek meg a játékhoz a komponált anyagokon túl) valójában még több lett volna a terv szerint: 900 számot szerettek volna a nagyfőnökök, de végül büdzséokokból kellett leszprítani az igényeket. A saját részhez pedig egyedül Froese mintegy 61 órányi zenét komponált, mintegy nyolc hónap alatt.

A kísérőzene nagyon fontos jellemzője, hogy a játékkal nagyon szoros kapcsolatban változik, teljesen interaktív, a játékos választásaitól, eredményétől és hangulatától is függ. Az öt producer minden számot együtt írt, és félkész darabjaikat körbeküldözgették egymásnak, és mindenki hozzátett néhány újabb elemet. Így maradhatott egységes a komplett anyag: Froese Tangerine Dreamjének semmivel össze nem téveszthető megoldásai összekeverve a kétezres éves hiphopjának keményebb hangzásával.

A végső mixet a beérkező előkevert számokból egy újabb legenda, DJ Shadow állította elő. Shadow maga is első, klasszikussá vált 1997-es lemezén, az Endtroducingon egy hetvenes évekbeli Tangerine Dream-dal átrendezésével (is) vált nagyon ismertté, így neki nem jelentett ugrást az ismeretlenbe a Froesével való együttműködés.

Érdemes a Polygon teljes beszámolóját elolvasni, van még benne több érdekes részlet.