Az elmúlt héten szép csendben harmincöt év szünet után két teltházas koncertet tartott a Rockmúzeumban a Panta Rhei, a magyar rockzene egyik legeredetibb formációja. A két Szalay testvér, az atomfizikus Sándor és az elektronikushangszer-zseni András köré a hatvanas évek végén szerveződő bandából sajnos a közben elhunyt Matolcsy Kálmán ugyan hiányzott, viszont a legeredetibb felállásból eljött Nagy József fuvolista (akinek révén remek Jethro Tull-számokat is hallhatott a közönség), a doboknál pedig András fia, Szalay Dániel ült.

Ács Enikő, a zenekarban hosszabb ideig szereplő énekes is megjelent néhány dallal (egyébként az ő fia Deák Kristóf, a tavasszal Oscar-díjat nyert magyar filmrendező), Milkovics Matyi a Neóból pedig lenyűgöző elektronikát pakolt a színpadra - és játszott is rajta. További szintihegyeket kezelt Kálmán András, és Felkai Miklós gitárja is tolta a show-t.

A zenekar műsora elég színes volt, játszották például a magyar elektronikus popzene egyik nagy fejezete, a PR Computer számait, itt például az Andromédát:

A Moroder-hangulatú funky-diszkó Mandarin is megvolt (a szám pár éve egy újabb nagyot futott a Tumblren is):

Billy Cobham egyik húzós száma különösen jól sikerült:

A Jethro Tull Bach-feldolgozása, a Bourée, fuvolával: